JÖNNEK ÚJ HARANGOK (Kovács katáng Ferenc beszélgetése Pozsgai Zsolttal)

137 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-65-4

eredeti ár: 3490 Ft
webshop ár:
2 790 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

„Amíg érzem magamban azt az erőt, ami tizenéves korom óta nem változott, addig dolgozom. Most például, 2025 nyarán egy dokumentumfilmen. És életemben először egy kisjátékfilmen. Nem hiszek ebben a műfajban, de most vele van mondanivalóm. Úgy tűnik, támogatásra talál egy 56-os történet, nagyon régen szeretném megcsinálni. Drámához való tervem is van, musicalt is kérnek. Nehezen beszélek, és nem is szeretek beszélni készülő műveimről, ahogy Kosztolányi mondta, ha előbb beszélsz róluk, »kifolynak a számon«, és nem marad, ami a papírra folyhatna.

A kínai filozófusok mondják: addig élsz, amíg vannak álmaid. A magyar író, Hernádi Gyula pedig egy életre elültette bennem a mondatot: »Az én boldogságom a mások boldogsága mellett őrt álló boldogság.« Sok minden változhat még. De ez így marad, amíg majd egyszer arccal lefelé beleájulok a Mindenhatóba.”

Pozsgai Zsolt (1960) kortárs filmes, színházi alkotó, irodalmár. Kovács katáng Ferenccel készült hosszú beszélgetés egy izgalmas pályát láttat, olykor a legszemélyesebb motivációkkal. Személyes- és kortörténet egyszerre.

*

Mustra

A Pátria vezérigazgatója ajándékaként nekem volt először igazi, márkás villanyírógépem, ha a hangját hallották a többiek, csodálkozva ácsorogtak az ajtóm előtt. Én pedig vertem a billentyűket rendületlenül.

Később Szigligeten elkezdték figyelni, ki melyik sajtóterméket olvassa. Kezdtek elhidegülni egymástól, a viták közönségesek lettek, és ostobák. Én időnként azzal szórakoztam, hogy lementem a postára, vettem egy Magyar Fórumot, és letettem a könyvtárban egy asztalra. Őrjöngve nyomoztak, ki vett itt ilyen szennylapot. Bezzeg amikor Playboyt tettem oda, az azonnal eltűnt, titokban adogatták körbe. És egyre kevesebben jártak már oda. Telenként volt, hogy leesett irdatlan mennyiségű hó, és ketten ültünk már csak a nagy étkezőben. A könyvtárban mindannyiuk könyve, bennük dedikálások később megtagadott barátoknak. Volt, hogy egyedül maradtam a nagy kastélyban. Már csak nyáron jártak oda nyaralni, mert olcsó volt, akkor is vigyázva elkerülték egymást. Szerencsére gyermekeimmel még a békeidőben járhattunk oda, számos csodás ünnepet töltöttünk ott el együtt.

Szinte minden esetben így történt: felkészültem a drámára, jegyzetek, dokumentumok. Elindultam az autóval. Útközben szellemi szülési fájdalmaim kezdtek lenni. Mikor odaértem, gyorsan kipakoltam, és szinte azonnal az asztalhoz ültem. Első este csak a gondolkodás, a tervezés, de már kész, már látom magam előtt. Egy üveg vörösbor vagy pezsgő a teraszon, cigaretta. Gyönyörű terasz, lent a kristályhangú természet, a fekete-​zöldbe öltözött arborétum, fent a millió csillaggal ékeskedő falusi ég. Csönd. Nyugalom. Másnap hajnalban elkezdtem az írást…