Búzás Huba: ZRÍNYI MIKLÓS HÁBORÚI

248 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6180-76-6

eredeti ár: 3 000 Ft
webshop ár:
2 400 Ft + 720 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Búzás Huba ezen újabb könyvdrámája lapjain a XVII. századba röpít vissza: az akkor élt és alkotó Zrínyi Miklós költő és hadvezér életének sorsfordulóit jeleníti meg feltámasztó empátiával, tölti meg szenvedéllyel, történelmi, emberi hitelességgel. Műve akár a nemzetközi színházi világ érdeklődését is elnyerheti, mert szépségteremtő kedvében érdekfeszítő cselekményt és izgalmas végkifejletet vetít képzeletünk vásznaira. A főhős tragédiája egyetlen nagy konfliktus köré épül; két egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja: a színen meg sem jelenő német-római császár – és magyar király – I. Habsburg Lipót akarata (a hatalom láthatatlan „lipóti” akarata) ütközik Zrínyi Miklós országegyesítésre irányuló akaratával. A császár a dinasztia önérdekét érvényesítve akadályozza a magyarság (valamint a horvátok és más népek) honvédelmi háborúit, hatékony fellépését az Oszmán Birodalom hódító törekvéseivel szemben. Az újabb drámakötet a Janus Pannonius és a Balassi Bálint lélekvándorlása című korábbi kötetek mellé helyezve – az előzőekkel – ún. „drámatriászt” alkot.  A XV., XVI. és XVII. évszázadok e magyar költőóriásai nemzeti irodalmunk világirodalmi rangját alapozták, teremtették meg. Életsorsuk története felöleli a magyarság mai értelemben vett nemzetté formálódásának évszázadokon átívelő küzdelmes korszakát, amikor az ország három részre szakítottsága állandósulni látszott, amikor a tragikus hős – Zrínyi Miklós, a magyar történelem egyik kevéssé emlegetett héroszi alakja – az ellenerőkkel vívott küzdelmében végül alulmarad. Olvasók és nézők e drámából az író minden eddiginél megalapozottabb állásfoglalását ismerhetik meg a nagy költőelőd és hadvezér sokat vitatott halálának körülményeire és okaira nézve. A hat felvonásos történelmi, lélektani dráma a tragédiaírás szinte minden korábbi vívmányának erényeit hordozza: a szophoklészi elvektől Lessing dramaturgiáján át a brechti epikus színház összművészetéig.*

Búzás Huba e harmadik könyvdrámája a XV., XVI. és XVII. század költészetének érték- és hagyományőrző – egyidejűleg jövőbe mutató – mondandójával betetőzi a szerző előző két könyvdrámáját.

Részlet a műből:

FRANGEPÁN FARKAS KRISTÓF (közbeszól szintén nevetve)

Hallám, hogy tisztelendőséged suhancodván víg tudományokkal is foglalkoza, mint akár a szoknyahajtogatás. Holmi szemforgatás helyett úgy vélekszem: atyámfiai, ne fosszátok meg magatokat attul, amihez kedvetek hajlik! Bizton lehetünk benne: némely asszonyállatok e feredőkben akkora kóstolót láttatnak gyümölcseikbül, hogy még a legrozogább pátriárka is gyónni szeretne náluk!

(nevetés)

RÁTTKAY GYÖRGY (derűsen)

Az örömöket ahajt markolászván, ehelyt elveszejtvén végződhet az élet. Vagyis atyámfia, ne várj a tettek ünnepére! Naponta ünnep van!

ZRÍNYI PÉTER (továbbra is nevetve Draskovich grófhoz)

Csuklándozom! Bátyám volt apósa ne hallott volna a néhai Ráttkayakról? Csudálkodék! Hiszen még Corvin Jánostul kapták Nagytábor uradalmát, Varasd mellett Jurketinec kastélyát! Gömör, Nógrád, Borsod, Abaúj megyékben voltak birtokaik! I. Ferdinándtól nyerték a bárói címet. György kanonok személyében pedig nem a nagystílű botrányhőst, nem is a híressé vált historikus könyvek íróját tiszteljük – ábiszti! – hanem kardforgató hittérítőnket! Apósom idősb fiával, Frangepán György úrral, sógorommal együtt írtuk püspökéhez a kikérő levelet, hogy „testvérünket, rokonunkat” tábori lelkészként magunkkal vihessük a svédek elleni háborúba. Ha nem tudná méltóságod, György atya végig harcolta velünk Szászországban a 30 éves háború utolsó ütközeteit…

RÁTTKAY GYÖRGY (iróniával)

Az ám! Isten dicsőségére agyoncsapni mentünk a kálomistákat! No, ama vitézkedésem éppen nem nyugtatá lelkiösmeretömet! Különben mindig lesz, aki rossz véleményt föstöget felőlünk. Csak ne mi legyünk a magunk megbotránkoztatói! Igaz, családfám ellenére olykor híjával vagyok a talléroknak, ezért is Zrínyi Miklós zászlaja alatt – mit ne mondjak! – többször serénykedtem Horvát-Szlavóniában a török ellen némi zsoldért. Omer agával, vagy hogy’ is hívták azt a kaftánost, háromszor ütköztünk meg. Mondtam is hadvezérünknek: „légy résen, hékás, aztán lesz, ami lesz”!

DRASKOVICH GÁSPÁR (kissé elképedve, de már szintén évődő, ironikus mosollyal, érdeklődéssel)

Hogy a hideg lelne ki! Mindenkit! Nem akartam semmibe venni tisztelendőségedet, atyám! Bocsánatáért esedezem! Kérjen nevemben elnézést azoktul is, akiket nem sikerült vérig sértenem! Nosza, kedvet kaptam: historikus írásai szerfölött érdekelnének! Miről győzhetik meg a földi halandót?

RÁTTKAY GYÖRGY

Leginkább arról, hogy jobblétedért, szabadságodért – ember! – elsősorban te vagy felelős! Nemzetemnek pedig nem átallok jobb jövőt jóslani, ha…! Ha honfitársaim – különösen tudós és a népeknek csupa rosszat akaró államfiacskáink – levetkőznék patkány természetjüket, kapzsiságukat, rövidlátásukat. Mert ma már a nemesség joga a törvényalkotás és a szabad királyválasztás! Werbőczy Tripartituma – amit az országgyűlés elfogadott! – kimondja: hazánk egységét a szent korona jelképezi ugyan, melyet azonban a rendek és a király együtt testesítenek meg! Az európai nemzetek előbb-utóbb túlélik majd vallásháborúikat, s talán egy emberibb kor köszönt utódainkra. Föltéve, ha véget vetnek a jobbágyság, a kétkezi emberek porig alázásának… akkor, de csak akkor fölvirrad Európára az emberi kultúra napja!