Rácz Mihály: Napi főnix

199 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-67-8

eredeti ár: 3500 Ft
webshop ár:
2 800 Ft  + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

KIAJÁNLÁS

Ha a szimpla tényekre koncentrálunk, azaz innen-onnan összehordott karcolatok, humoreszkek, töredékek, életesemények, apró és kiadósabb novellák sorjáznak ebben a szabálytalan szerkezetű könyvben, akkor esetleg éppen a legüdvözítőbb nézőponttól fosztjuk meg magunkat, pedig minden mindennel összefügg. Az eleje a végével, a közepe a főcímmel, az elmúlás a születéssel, a kiskörúti parkban ücsörgés a sárkány lakta exobolygón tett túrával.

De még érdekesebb a rendhagyó nézőpont és a külső-belső megfigyelésekből eredő narratíva, ezekből ugyanis az következik, hogy semmi jelentősége címkéknek, sem annak, hogy valójában kortárs irodalomról van-e szó, regénnyé formálódó derűs-bús kisprózák tömkelegéről, rögtől elemelt misztikus kalandokról, fondorlatosan kitervelt sci-firől, avagy látomásos lélektani mélyfúrásról. Természetesen mindezekről is.

MUSTRA

Bármikor kapható voltam
Bármikor kapható voltam egy kis közös zenélésre a melegedőben. A legjobbak spontán képződtek. Jó komám, a Békésből elszármazott lovászember egyszer behozott egy frissen szervált citerát, amit a pévécé padlón csomagolt ki néhány bámész ügyfél társaságában. Emberünk felnézett, röhögött egyet, majd megpengette. Ugyanúgy tudott játszani rajta, mint gitáron. Az Örs aluljárójában, az oldalsó parkban, meg néha a melegedő melletti erdőben héderelt az élettársával, de a nomád lét szinte sose látszott meg rajta. Rendszerint snájdigon jelent meg, még akkor is, amikor kifejezetten tisztálkodni és mosni érkeztek. Őket nem nagyon érdekelte a délelőtti kajaosztás, vagy máshol szerezték be a javakat, vagy a fickó igen kevéssel is beérte, fizimiskájából ítélve aszkéta üzemmódban tolta. Minden tekintetben szép szál ember volt, öregen is inas és büszke tartású, mélyre látó tekintettel.

Csillogott a szeme, amikor régi lovas birtokáról mesélt. Mutatott egy régi fekete-fehér fotót, amin épp az egyik ménjét vezeti körbe kötőféken. Aztán beütött a krach, egy haragosa rágyújtotta a házat és a pajtát, odaveszett az összes lova. Mivel ügyesen bánt a késsel, első haragjában megbökte párszor a gazembert, aki ugyan nem halt bele, de emberünket lesittelték pár évre. Ez persze régi história, a citerajátékában nem volt semmi tragikus, széles gesztusokkal pengette. Nem is bírtam sokáig tétlenül hallgatni, elugrottam a konyhába egy fémlábasért, és hozzáláttam rajta kannázni. Ahogy beszálltam, rögvest fellobbant a hangulat: többen szájbőgőzni kezdtek, mások a ritmust tapsolták, egy nő táncra perdült. Én pedig megérkeztem végre a jelenbe.