Széles Klára kilencven éves!

Műhelyünk régi barátja, igen kedves szerzőnk ma tölti be kilencvenedik életévét. Születésnapján: ünnepeljük. A remek költőt, fontos művek mély elemzőjét is neki köszönhetjük: Füleki Gábor egy évtizede – velünk. Nevünkben is ő köszönti most szeretett Kláránkat.

(A szerkesztőség)

Füleki Gábor

Széles Klára köszöntése

Isten éltessen, drága Kláranyóm, kilencvenedik születésnapodon. Ámulattal nézem és veszem tudomásul, hogy az emberi létezés kilencedik emeletére értél. Épen és egészségesen, a magas korral járó bajokkal, gyengüléssel küzdve ugyan, de kitartva és élhető erőben. Tudom, kedélyállapotod az utóbbi években váltakozó. Hol bizakodó, tervekkel teli, derűs, hol lehangolt, borongó, szorongásba hajló. Bízom benne, hogy nagy életkorod betöltésének napja felívelő, optimista szakaszra esik.

E neves nap alkalmából szeretném felidézni irodalomtörténészi munkásságodat, életutad fontosabb állomásait.

Földi pályád egy kis Duna menti faluból, Györkönyből indult. Sokgyermekes szerető, összetartó értelmiségi, de a gyermekéveidben bekövetkező kommunista diktatúra által nem kedvelt családban. Túlvergődve világháborún, Rákosin középiskolai tanulmányaidat Pakson végezted, ahol már egyértelműen az irodalom felé orientálódtál, emellett fontolgattad a zongoraművészi pályát is, s végül döntened kellett: a nyertes az irodalomtörténészi elhivatottság lett. Így kerültél a szegedi egyetem bölcsészkarára, irodalom szakosként belevetetted magad már akkor körvonalazódó kedves témáidba. Elsősorban József Attila érdekelt, továbbá életre szóló levelezésbe kezdtél Lászlóffy Aladárral, akinek szószólója, legjobb értője, avatott szakírója lettél. Az 56-os forradalom Szegeden ért, mely számodra is életre szóló katarzist jelentett. Tanulmányaidat Budapestre kerülve az ELTÉ-n fejezted be. Szakdolgozatod tárgya József Attila korai költészete lett, ő az, akit gyakran sorsköltőmnek hívsz ma is. Itt kötöttél szoros szakmai barátságot Kabdebó Lóránttal, majd kerültél kapcsolatba Nagy Lászlóval és Ágh Istvánnal. Az egyetem után könyvtárosi, majd középiskolai tanári állásokat tudott nyújtani a Kádár-rendszer, emellett jártad rendületlenül a kutatói munka útját. Felfedező tanulmányaid jelentek meg Nagy Lászlóról, Lászlóffy Aladárról, Németh Lászlóról, József Attiláról.

Hosszú évek küzdelme vezetett ezután a szegedi egyetemi tanári állásig, később az akadémiai doktorátusig, mely végre meghozta a méltó elismertséget. Témája természetesen József Attila költészete volt. Házasságkötés Kolozsvári Papp Lászlóval, gyermekáldás, lakáshoz jutás és Budapest-Szeged között ingázó évtizedek következtek – életed legtermékenyebb korszaka. Rendre születtek monográfiáid: Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláról, Henszlmann Imréről, József Attiláról, tanulmányok Komjáthy Jenőről, Arany Jánosról.

E korszak végére esett megismerkedésünk 2001-ben: Te nyugdíj előtt állva még tanítottál a Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszéken, én pedig ifjú magyar szakos egyetemistaként koptattam a szegedi egyetem padjait. Te tartottad az Arany János kései költészetéről szóló előadást és a Hallgatni Arany(t) című szemináriumot. Kedves, szerény, derűs lényedet első látásra szívembe zártam, és már akkor bensőséges tanár-hallgatói viszony alakult ki közöttünk. Jómagam rajongtam Aranyért, és te ezt értékelted is, egy órádon egy évfolyamtársnőmmel komplex és lelkes előadást tartottunk a Keveházáról. Másokat kevésbé lelkesített a téma, klasszikus költőnk világa, és ez téged lehangolt – a tanév végén ironikusan jelentetted ki a csoport előtt: „Bár az óránk címe Hallgatni Arany(t) volt, ami lett belőle: elhallgatni Aranyt”. Kissé kiábrándulva az akkori már majdnem mai mód léha diákságból, a következő évben a nyugdíjazás lehetősége mellett döntöttél. Ekkoriban mutattam meg Neked első verseimet is, melyeket jegyzetekkel, kérdésekkel, javaslatokkal láttál el, s akkori tanácsaidat megszívlelve e lapokat mai napig őrzöm. Szintúgy megőriztem szemináriumi dolgozatom Általad kijavított példányát, melyet tizenhat évvel később még a Napút Arany-pályázatához is felhasználtam. Szigorlatra készülve monográfia-köteteidet olvastam. Hallgatói legendák keringtek a régebbi idők igen szigorúan vizsgáztató Széles Klárájáról; ezt én akkori szelíd lényedről nehezen tudtam elképzelni. A vizsgán végül is máshoz kerültem, de nyugdíjba vonulásod előtt névjegykártyáddal tiszteltél meg, hogy tartsuk a kapcsolatot, és hogy majd Pesten meglátogassalak.

Aztán engem elsodort az élet, tanítani kezdtem, s e látogatásra csak tíz évvel később került sor, ám sohasem késő, s így és ekkor alakult ki szinte unokai-nagyanyai jó viszonyunk, rendszeres látogatód lettem. Megismertettél Szondi Györggyel és a Napúttal, első kötetemről recenziót írtál. Jómagam Lászlóffy Aladár-anyagok rendezésében segítettem. Ekkor már elkészült a róla írt nagymonográfiád, melynek létrejöttében Szondi György sarkalló közreműködése kulcsszerepet játszott. A könyv életműved, kutatói munkád csúcsát jelenti. Ekkoriban olvastam a Hálás utókor című köteted is, mely méltatlanul elfeledett magyar szerzők újrafelfedezését célozza. Nyolcvanadik életéved táján négy új könyvterv körvonalazódott benned: a Vajda János- monográfia bővített kiadása, új kötet József Attiláról, továbbá a Van-e értelme a műértelmezésnek? Ha van, mi az? című könyved folytatásának szánt Van-e a műalkotásnak belső törvénye? Ha van, mi az? munkacímű irodalomelméleti mű, valamint egy önéletrajzi interjúkötet Ahogy kijön a lépés címtervvel, melybe közös munkával belefogtunk. Sajnos ezek a munkák jelenleg félbe-szerbe dossziékban, gépiratokon, füzetekben, jegyzetlapokon, töredékes fájlokban kallódnak.

Szeretnék most is biztatást nyújtani, erőt küldeni folytatásukhoz. Zongorádon Haydn-, Schumann-kották hevernek, könyvtárnyi polcaidon a régi és a kortárs irodalom remekei sorakoznak Szophoklésztól Goethén, Tolsztojon át Romain Rollandig, Weöresig, Ágh Istvánig. S tanulmányozod régi és új kedvenceidet: Kárpáti Kamilt, Vesztergom Andreát, és néhány éve érdeklődésed kiemelt területévé váló Báthori Csaba műveit, éjszakákba nyúlóan jegyezve, jegyzetelve, véleményezve. Mert igaz szemed igaz értékeket lát meg és vesz észre.

Drága Kláranyóm, Clarissime! Tudom, nehezen viseled e forró nyári napokat. Kitartást és sok testi és lelki erőt, derűsödést kívánok még egyszer magam és a Napút nevében évnapod alkalmából. Isten éltessen!

Hajdani Kolozsvárunk című Napút-összeállításunkból (VIII. évf. 6. sz.) voltaképp nem maradt példány. Lapjairól idézzük ide szeretettel Klára akkori visszaemlékező városélményét.