Botár Attila: Négy szonett
[az idő bennünk]
De hátha a mű őrzi a tudást?
A zűrzavarról? A túlcsordulásról.
Kifogy a szuszból a férfi, varázsol
terólad, Csodám, Agy Mintája: lásd
milyen tetőre ránt szépséged szomja
a túlnan teljét hogy benned lelem,
s amit nálam hagysz: se csillám, se morzsa,
de visszatér újulva, szelíden –
Erőmre szomjad: váratlan virágzás,
s emel, pirkaszt a végső csillagig
mögötte vagy, elérlek? döngj, te mázsás
izomcsomó!, ott legbelül lakik
a születetlen áram. És lemálház
az idő bennünk. S művé alakít.
[folyam-kert]
A kert, amit a folyók összekötnek:
hidak vízből, halból és egekből,
s mi partja vagyunk új s újabb jövőknek,
valódi útaid majd itt fedezd föl:
a Duna, Dráva, Moldva, Visztula
tükörbarázdáit: bennük az arcunk
még nincs elégve. Maradék haza
limeseire új pásztort fogadtunk,
a változóra szögesdrót vigyáz,
de jobban őrzi közös képzelet, friss
felismerés, derültebb kézfogás.
S jöhet Poszeidon, árvíz vagy a pestis
sötét zászlaja… Nem vehet erőt
az összetartozón, ha összenőtt.
[a Nagy Fonákról]
Miről beszélsz? Kinek a görcse ez?
A színen áldozatok, rikító gyász.
Több, mint fura, hogy felejtjük a szódás
lovát, pedig hidd, ugyanúgy sebez
az említetlen halál a fonákon,
a vízbefúltak, lezuhantak, az
önemésztők, a megfutók, magas
fokokra, trónra nem törők (barátom
közülük volt, ha volt), s az ismeretlen,
ütött lovat Pegazusnak neveztem –
Nem együttérzés, azon túlvagyunk.
A Visszáján, hol nincs tilos beszéd:
magunkkal töltjük mindegyik napunk
felöltve az áldozatok mezét.
[beszélünk másról]
Szapora szív és odalent nyirok,
az őszi Balkán színei ruhádon,
és pára-függöny lepi alabástrom
csípődnek ívét, akadozni fog
lélegzetünk, szorongunk majd, sóvárgón
beszélünk másról, italom nyitod,
kiszáradt nyelvem, és szád szomjúságom
előtt bezárul: tüdőre szívott
világ-eleji kék füst-íz a számban,
a részem-rög részem-égnek üzen,
hogy szárnyra kelsz a sínen vagy vízen,
és mesék madarával érkezel –
Kis zökkenő vagyok, és tűnök el
a Lajtha-büsztön túl egy régi nyárban.
Illusztráció: Lovász Erzsébet Csendélet halakkal, folyóval, kígyóval (2003) c. festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
