Mondd meg nékem, merre találom…

Tanulmány

július 31st, 2017 |

0

Peter Sloterdijk: Bruno

 

A reneszánsz filozófusok ragyogó sorából, akik az új európai gondolkodást kezdték kivezetni a mindenható keresztény skolasztika felségterületéről, imponáló módon messze kimagaslik Giordano Bruno elszenesedett alakja. 1600 februárjában Rómában elszenvedett máglyahalála óta neve – amelyet a feltétlen panteizmus és a kozmológiai merészség közhiedelmei öveznek – az újkori Szabad Szellem vértanúinak sorában olvasható. Posztumusz sorsa megőrzött valamit az élettörténetét beragyogó lidércfények csalóka világosságából és ennek tartós hatásából. Mindezek azon vélelmet támasztják alá, hogy hívei és elemzői inkább Bruno hamvaiban kotorásztak, semmint írásait olvasták volna.
Valójában a szellemtörténet csak kevés szerzőt ismer, akinek utóéletét ilyen nagy mértékben határozták meg álmodozó szimpatizánsok elfogult képzelmei és érdekei. A Bruno-recepció történetét tehát, kevés kivétellel, az olvasottság jóhiszemű hiányosságai jellemzik. Ekképp néhány támogatásra szoruló utód olyasmit adott Bruno szájába, amit ő akkor mondott volna, ha az az ember lett volna, akinek tartani akarják. Szóval mindenféle rendű-rangú szövetséget kereső ember bekapcsolódott ügyébe. Elsősorban szabadgondolkodó csoportok, antiklerikálisok és panteisták, újabban pedig egy bizonyos katolikus pietizmus nyúlt utána. Valósággal tolongnak körülötte, mintegy közelségében sóvárogva máglyahalálra, hogy ekképp húzzanak némi hasznot áldozat-dicsfényéből. Az efféle tolakodó viselkedés tipikus mechanizmus a történetileg rendhagyó filozófusok esetében. Ezek az emberek a megbízható tudás hiányosságaira hivatkozva, némi joggal mutatnak rá a körülményre, hogy a XIX. század óta a művelt Európa nyelve, a latin, holt nyelvvé változott és ezért Bruno döntő mértékben latin nyelvű írásai mintha már hosszú ideje valami barlang sötét mélyén hevernének. Aki ki akarja tenni magát a Bruno nagy és magasröptű gondolkodásából áradó roppant erős hatásnak, annak elsősorban azon kell fáradoznia, hogy őt, a „mágust”, az emlékező-művészt, a materiozófust, a kép-ontológust, a mindennemű változások avatott szakértőjét kiszabadítsa latin kriptájából, hogy ösztönző hatását a modern nyelvek fényében gondolhassuk át.
Elisabeth von Samsonow érdeme, hogy – nem utolsó sorban Frances A. Yates,  a tiszteletre méltó reneszánsz kutató angol hölgy ihlető ösztönzése nyomán – elsőként biztosított lehetőséget a német olvasóknak Bruno rég elfeledett latin írásainak tanulmányozására. Műve bizonyítja, hogy az új kor mítoszának egy aspektusa téves: rávilágít a tényre, hogy a modernség a képzelet-filozófia szelleméből született. A „fantázia” világalkotó teljesítményének Bruno-féle újra felfedezése nyomán a lusta hajlandóságú eszmetörténészeknek az a nézete, hogy az újkori gondolkodást teljes egészében Descartes-ből kell levezetni, kérdésesebb, mint valaha. Bruno, Shakespeare és Bacon univerzumaihoz kell visszatérnünk, hogy a kezdődő modernség eddig ismeretlen kincseskamrájának kulcsát végre megtaláljuk. Mint előtte szinte egyetlen gondolkodó sem, úgy hatolt mélyére az emlékezet kozmodinamikájának. Giordano Bruno a memoria természetéről és funkciójáról vallott nézeteivel azoknak kortársa lett, akik ma úgy hajolnak az emberi agy fölé, mintha az lenne a világ valamennyi rejtélyének bölcsője. Ő az új kor első „művészet”-filozófusa, mivel hangsúlyozta az emlékezet és az emlékezés művészi jellegét.
Eljött az idő, hogy lefújjuk a port Bruno kéziratairól, rámutatva arra, ami őt, mint gondolkodót és az olasz, valamint a latin próza mesterét, egyedülállóként tünteti ki: eredeti gondolatainak messzire világító szószerintiségére.
Romhányi Török Gábor ford.
Forrás: Peter Sloterdijk, Philosophische Temperamente, 43–45. old.

 

Illusztráció: Ettore Ferrari (1845-1929): Giordano Bruno szobra (részlet)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás