Olmossy Ferenc: Izzik a csend
Rügyet fakasztott az almafa
csendben, észrevétlen,
zöldellik az út, amerre lépek
a végtelen felé, akaratlan.
Túl az úton madár nem szárnyal,
kopár szikla peremén
a kétség angyala megkísért,
s dúl lelkemben ádáz párbaj.
Áldozattá válnak perceim,
takarnak napot sötét fellegek,
türelmem oson el nesztelen
máglyára hordani tetteim.
Magam maradtam, elhagyott árva,
elvérzik jósága lelkemnek,
kiüresedve sebláztól remegek,
izzik a csend, s fellobban a máglya.
Olmossy Ferenc a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tűz (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
