Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

február 21st, 2018 |

0

Búzás Huba: Emberáldozat „az isteneknek”

 

rapszódia az emberért

1. tétel

 

rég

megállj mögötte pillanatokra fönn
az áldozókút hegymeredélyein:
körülnéz  M a j a v e l ,  a napszűz,
távol a mangrove-rengeteg és
az óceán csillámai párzanak,
szólítja isten papja: jöjj fény!
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

víg  V e s e l a  is élt a gulágokon…
biz’ jobb a bornál – mondta sok óhitű
korbácsos őre – ám, ha Sátán
hágja meg, omlik imára este
… belökték, hát, vecsernyeidőn – elégj
ribanc! – orotványok tüzébe
… ég ma a tajga Szibériában…

 

manapság

vörös khmerek egy osztaga lépked itt
kivégzésekre hajtva a lányokat,
N o i  lenéz a pagodából
s mélybe veti le magát, sötétség
teríti rá szakadt köpenyét – halál
… zsolozsmás Buddha-templomokban
mécsesek árnyai sétifikálnak…

 

2. tétel

 

rég

a sámán áldozár hadifoglyok szí-
veit kimetszi, vár  H u r a k á n  is ily
sorára, míg a serpenyőkben
nyolcvanezernek a szíve serceg,
hulláikat vetik a vadak elé,
ki ígyen áldoz – üdvözülhet
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

tarkólövés, testek zuhanásai:
három percenként szívdobogás, dörej,
s a foglyok – D a r k o  és  N e b o j s a  –
hátra se rántnak a szovjet tisztre…
vak lámpásuk azóta bolyong, motoz,
hol lángot vet a föld Katynban
… lengyelek ezrei néma erdőn…

 

manapság

D i n o  és  E m r a h  égre tekintve vár,
a napfiúkat szerb katonák lövik
gödörbe ezrivel, tömegsír…
sír a tömeg, szeretők, anyáik,
halál ezernyi árnyalatára hull
a lét: a mennykapu szivárvány
Srebrenicánk fügebokrai közt…

 

3. tétel

 

rég

jó illatú volt szűz  O m e s z í v ,  talán
ez’ éjjel is levendula hált vele,
s a táltos pap esőt könyörgve
vágta ki melle alól a szívét,
hulláját lökte mélybe egy óriás:
szent adomány az isteneknek
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

soá* – őstompulatban a gázkamrák
felé menet  S z a l o m e  csetel-botol,
hol emberégető kazánok
füstje terült, s a hauptsturmführer
ciánkristályokat borogat a für-
dőcsarnokok padlózatára
… száll föl a gáz, lehanyatlanak mind…
*    jiddisül: csapás

 

manapság

a World Trade Center tornyaiba csapód-
nak géprablók Boeingjei, fojt a füst,
mély liftaknába dől le  S h a r o n
s ládd! vele haldokol ím’ ezernyi…
–  hja, mindez Allah és Mohamed nevé-
ben – mondogatják: üdvözülnek
gyilkosai – ez az ár? – gonosz hit…

 

4. tétel

 

rég

most lépjetek mögé  T o n a t é –nak is,
tengerszem kátránytóra viszik taszít-
va bűzt párálló bugyborékba,
s látva dicsőke haláltusáját,
vonagló teste szűz hasadékait,
kántálva élvez el a sámán
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

a szövetséges légierő bombáz-
ta Drezdát: lángok, tűzzivatar sikol-
tozott a  F r a u e n k i r c h e  tornyán…
benne rekedt  L e o n i e  (s ezer nő)
– tűzáldozat – imája parázslik ím’
ma is… beomlott kupolája
rémleli még: iszonyú mementó…

 

manapság

Moszulban vascsőhöz kötözött leány,
a sápatag  S e m i r a  sivall-csitul,
mikor az Iszlám (ISIS) Állam
harcosai fejezik le társát,
majd láncfűrésszel – félj! – darabolva né-
gyelik föl vérmiséken őt is
… esti imára borul le a főtér…

 

5. tétel

 

rég

M e r i m a  ájul, csobban az aszfalttó-
ba – s míg zuhan – eszmélete szertehull,
hegyek karéja veri vissza
rittyegető maja pap imáit,
a lét utolsó fájdaloméles si-
kolyát halljátok – rászedettek
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

ezerkilencszáznegyvenöt éjjelén
gyújtóbombázták nagy Tokiót, ahol
a kis  C h i y o  lakott – az élet
arca, vidám, tipegő csirája
– és eltapostatott: labodáz e láng,
az égalj véraláfutásos
… lám, iszonyodnak az istenek is…

 

manapság

köd ül a Csád-tón – Boko Haram rabol-
ja el a lányokat: megerőszakol-
va nőt, a fattyát besorozzák,
városokat, falukat leölnek…
kígyó a kígyó gyermeke arra tájt,
hát,   A d e s í n   a   kútba ugrik
… combjai közt  fekélyt rak a rontás…

 

6. tétel

 

rég

T e p í l a  ajkán – még mielőtt leszé-
dült volna – szófoszlány libeg el – mit mond? –
zsugorodik a volt a nincsbe,
ellibeg ő maga is: e mélység
oly feneketlen – múlt  közönyébe hullt…
madárszörny papja sustorékol
… élt csodaként – Yucatánban egykor…

 

nemrég

Hirosimában hetvenezer halott…
egy robbanás és  A i m i ,  a gésa, pár
fölizzó perc alatt elégett
csókjai közben a pamlagán, míg
a hősugárzás fény-hipocentrumá-
ban négyezer fokon tüzelt a
táj, tudatuk, szerelem – utolszor…

 

manapság

megállj mögötte pillanatokra fönn,
Mianmarban a Csin meredélyein:
M y a e -t  lökik a szakadékba
burmai harcosok épp’, ne éljen
és ne szülessen magzata sem, de szól
– az utolsó sikoly jogán  –  halld!
… nem a rohingya Myae kiált csak

 

Illusztráció: Női portré (pixabay.com)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás