Búzás Huba: Emberáldozat „az isteneknek”
rapszódia az emberért
1. tétel
rég
megállj mögötte pillanatokra fönn
az áldozókút hegymeredélyein:
körülnéz M a j a v e l , a napszűz,
távol a mangrove-rengeteg és
az óceán csillámai párzanak,
szólítja isten papja: jöjj fény!
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
víg V e s e l a is élt a gulágokon…
biz’ jobb a bornál – mondta sok óhitű
korbácsos őre – ám, ha Sátán
hágja meg, omlik imára este
… belökték, hát, vecsernyeidőn – elégj
ribanc! – orotványok tüzébe
… ég ma a tajga Szibériában…
manapság
vörös khmerek egy osztaga lépked itt
kivégzésekre hajtva a lányokat,
N o i lenéz a pagodából
s mélybe veti le magát, sötétség
teríti rá szakadt köpenyét – halál
… zsolozsmás Buddha-templomokban
mécsesek árnyai sétifikálnak…
2. tétel
rég
a sámán áldozár hadifoglyok szí-
veit kimetszi, vár H u r a k á n is ily
sorára, míg a serpenyőkben
nyolcvanezernek a szíve serceg,
hulláikat vetik a vadak elé,
ki ígyen áldoz – üdvözülhet
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
tarkólövés, testek zuhanásai:
három percenként szívdobogás, dörej,
s a foglyok – D a r k o és N e b o j s a –
hátra se rántnak a szovjet tisztre…
vak lámpásuk azóta bolyong, motoz,
hol lángot vet a föld Katynban
… lengyelek ezrei néma erdőn…
manapság
D i n o és E m r a h égre tekintve vár,
a napfiúkat szerb katonák lövik
gödörbe ezrivel, tömegsír…
sír a tömeg, szeretők, anyáik,
halál ezernyi árnyalatára hull
a lét: a mennykapu szivárvány
Srebrenicánk fügebokrai közt…
3. tétel
rég
jó illatú volt szűz O m e s z í v , talán
ez’ éjjel is levendula hált vele,
s a táltos pap esőt könyörgve
vágta ki melle alól a szívét,
hulláját lökte mélybe egy óriás:
szent adomány az isteneknek
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
soá* – őstompulatban a gázkamrák
felé menet S z a l o m e csetel-botol,
hol emberégető kazánok
füstje terült, s a hauptsturmführer
ciánkristályokat borogat a für-
dőcsarnokok padlózatára
… száll föl a gáz, lehanyatlanak mind…
* jiddisül: csapás
manapság
a World Trade Center tornyaiba csapód-
nak géprablók Boeingjei, fojt a füst,
mély liftaknába dől le S h a r o n
s ládd! vele haldokol ím’ ezernyi…
– hja, mindez Allah és Mohamed nevé-
ben – mondogatják: üdvözülnek
gyilkosai – ez az ár? – gonosz hit…
4. tétel
rég
most lépjetek mögé T o n a t é –nak is,
tengerszem kátránytóra viszik taszít-
va bűzt párálló bugyborékba,
s látva dicsőke haláltusáját,
vonagló teste szűz hasadékait,
kántálva élvez el a sámán
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
a szövetséges légierő bombáz-
ta Drezdát: lángok, tűzzivatar sikol-
tozott a F r a u e n k i r c h e tornyán…
benne rekedt L e o n i e (s ezer nő)
– tűzáldozat – imája parázslik ím’
ma is… beomlott kupolája
rémleli még: iszonyú mementó…
manapság
Moszulban vascsőhöz kötözött leány,
a sápatag S e m i r a sivall-csitul,
mikor az Iszlám (ISIS) Állam
harcosai fejezik le társát,
majd láncfűrésszel – félj! – darabolva né-
gyelik föl vérmiséken őt is
… esti imára borul le a főtér…
5. tétel
rég
M e r i m a ájul, csobban az aszfalttó-
ba – s míg zuhan – eszmélete szertehull,
hegyek karéja veri vissza
rittyegető maja pap imáit,
a lét utolsó fájdaloméles si-
kolyát halljátok – rászedettek
… élt – csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
ezerkilencszáznegyvenöt éjjelén
gyújtóbombázták nagy Tokiót, ahol
a kis C h i y o lakott – az élet
arca, vidám, tipegő csirája
– és eltapostatott: labodáz e láng,
az égalj véraláfutásos
… lám, iszonyodnak az istenek is…
manapság
köd ül a Csád-tón – Boko Haram rabol-
ja el a lányokat: megerőszakol-
va nőt, a fattyát besorozzák,
városokat, falukat leölnek…
kígyó a kígyó gyermeke arra tájt,
hát, A d e s í n a kútba ugrik
… combjai közt fekélyt rak a rontás…
6. tétel
rég
T e p í l a ajkán – még mielőtt leszé-
dült volna – szófoszlány libeg el – mit mond? –
zsugorodik a volt a nincsbe,
ellibeg ő maga is: e mélység
oly feneketlen – múlt közönyébe hullt…
madárszörny papja sustorékol
… élt csodaként – Yucatánban egykor…
nemrég
Hirosimában hetvenezer halott…
egy robbanás és A i m i , a gésa, pár
fölizzó perc alatt elégett
csókjai közben a pamlagán, míg
a hősugárzás fény-hipocentrumá-
ban négyezer fokon tüzelt a
táj, tudatuk, szerelem – utolszor…
manapság
megállj mögötte pillanatokra fönn,
Mianmarban a Csin meredélyein:
M y a e -t lökik a szakadékba
burmai harcosok épp’, ne éljen
és ne szülessen magzata sem, de szól
– az utolsó sikoly jogán – halld!
… nem a rohingya Myae kiált csak
Illusztráció: Női portré (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
