Bach Kata: Hála
Meghasonlok önmagammal,
s én már nem leszek
Én többé.
A világ lassan zsugorodik
szememben egyetlen gyönyörű
Égövvé.
Aki voltam,
már nem leszek többé –
s aki leszek,
még nem voltam soha.
Puhán és simogatva
néz rám a világ
sok apró mosolya.
És én nem hiszem.
Ami jut másnak,
nekem még nem.
Mosolyogva jött a másnap,
újdonság volt,
de örült, hogy megismer.
Kedves fejfájást hozott.
Az agyamon
előző este kedvesen mosott
pár sort három
csalfa feles.
És egy fél pohár pezsgő.
Teleordítottam mindent,
és visszamennék.
Halkan hallgatott Ő.
Puhán ölelt
hallgatag csöndje.
Mindkettőjüké.
És mégis csak az Övé.
Sok van, mit köszönjek.
Bach Kata a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2006)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
