Dávid Adél: Reménytelen (Két vers)
Örök rab
Hosszú ideje elázva él, kikapcsolva a jelent,
megragadva a múltban. Elhagyva a szeretetet,
elveszetten tüzes víz után kutat. Gyerekei keze helyet
ismeretlen nők mellét fogja. Szeretett idegen lett,
örök rab. Családját a fészek tövisei ostromolják.
Nem akarja, nem tudja, sosem ismerné be.
Kortyol egyet, ölelések viharában gyötri a jelent.
Reménytelen
Fejét balra billentve szereti bámulni a nyüzsgést,
amikor az árnyak is életre kelnek,
súlytalanul követve a testet, néha megtörve.
Korlátait túlszárnyalva, szavakat ajándékozna nekik,
egy élhetőbb jelen kirajzolódásának reményében.
Dávid Léda a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2014)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
