Dávid Adél: Lenn több az ismerős
Tornyom rabságában
társam csend, nyugalom,
ragadozó szemhéjak.
Hiába minden, mi
szemnek s szájnak ingere,
felhők borulnak
eltorzítva a betűket,
már csak a fantázia él.
Kutatom, de most csak várom,
mégsem érkezik a sárkányom.
Hajam sincsen,
nemhogy fonatom,
lepedőm csak kettő,
s hiába nincs már a varázs,
így sosem érek a pokolba.
Dávid Léda a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tiencsini látkép (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
