Baka Györgyi: Határátlépés fölfelé
Hamvas Béla emlékére
A halál nincsen közel,
nincsen távol, mégis folyton
kísér, riaszt és ringat minket.
Valódi lényünk a
lelkiismeretben fészkel,
onnan int, mozdít, ébreszt.
Személyesnek lenni:
magamra venni tekinteted
súlyát, mosolyod fényét.
Belső valóság-örvénylés:
nagyság és kivetettség
ikertestvérek.
Közönyös arcod
rejtve levő mélyebb
lényed maszkja.
Tudni: látni és szeretni,
lágyan sorsod csendjébe
ölelődni.
Kitágult és megnyílt
jelenünk a mámor
mosolygó szétterülése.
Az éjszakai égbolt érett
szőlőfürtökként ringatja
a csillagokat.
A szikrázó szőlőszemek
mélyén megpillantod
a rettenetet:
sötét fekete szédület
kavarog ott, mégis a sűrült
fény tartja egyben.
Visszatérés: hazatalálás
az ősi kezdethez, ami már
rég elsorvadt bennünk.
Határátlépés fölfelé:
a megpróbáltatások áldása
a bölcsesség szelídségével.
Illusztráció: Hamvas Béla (1960-as évek közepe)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
