Radnai István: A költő balgaságra született?
“Az én düheim? Eget repesztenek.
Ettől válnak verssé? Még az is meglehet.
Pedig én szelíd szavú lennék – ez az alap.
Madarak szállnak vállaimra, gyenge madarak.”
Gyimesi László: Dühös vers
ha a szentek csak halaknak madaraknak
embernek nem mernek
ordináré az ordó hulljon rájuk vissza
akárkik dagonyáznak drogonyáznak
a világnak sorsa van ciklusa az égitestnek
míg a földi test érezve vágyai végét
minden folyóba csuszamlóba belelép
el is éri a szerencse
ha más ez a folyó és félrelép kétszer
az ókor attól nem érvénytelen
a szépség frigyre léphet erénnyel
vezesse versed vágy indulat sosem a félelem
a költő dühe nem atombomba
csak megreped zord téli rianás
Illusztráció: Gyimesi László portréja (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
