Csorba Tibor: Hosszan hallgasd a szívverésem (Két vers)
Hosszan hallgasd a szívverésem
Amikor hanyatt esnek a hegyek,
a folyók is visszafelé folynak,
mikor a hóhér gyakorol kegyet,
s csak egy hajszálon múlik a holnap –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s ölelj át menyasszonyos hófehérben.
Amikor Föld mögé bújt el a Hold
és a megijedt Nap oly sápatag,
mikor a Tejút kozmoszba karolt,
s egy feketelyuk bőszen rátapadt –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s csókolj, egyre csókolj csak merészen.
Amikor kisiklik a gondolat,
és a szavak szanaszét hevernek,
mikor jégtömbbé fagy a pillanat,
s keserűbbé válnak a keservek –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem
és forrald fel lángoddal a vérem.
Amikor magába zuhan az atom,
s Démokritosz nem felezi tovább,
mikor bomba ásít túl a falon,
s tanítványnál a tanár ostobább,
akkor hosszan hallgasd a szívverésem
én azt eléd tartom két tenyéren.
Mikor kifordul a Föld gyomra,
s az egész bolygó vulkáni láva,
mikor amorffá válik a forma,
s a szent is önként lép kalodába,
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s csak pillants rám, azzal is beérem.
Kék-fekete
Mindenki talpig
kék-feketében,
menyasszony gyászol,
két szeme ében,
menyasszony táncol,
szénpor a könnye,
kilesni végzet,
vér hull a ködbe.
Olaj a tűzön,
kék heve éget,
özvegyek ők mind:
szép feleségek…
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2019)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
