Vittorio Verossi: Gésavers
Ébenszín tussal
Szegett szempárja buja
Álmokba hajszol,
Porcelánarcán
Cseresznyeszája festett
Mosolysejtelem.
Kacéran illan
Emelt talpú cipellőn,
S utol nem érem,
Bár tündértánccal
Kábít száz füstös éjen
Víg mulatókban.
Sikolt a fue(1).
Dalt penget, samiszenjén(2)
Férfiszívhúrok.
Kék kimonója
Üde hímzését vágyam
Fojtón szőtte be.
Homlokom lázra
Gyúlt. Gyöngyöző gyötrelmem
Sajgó-sós tajték.
Legyezőt perdít,
Szédült lebbenése nem
Enyhíti hevem.
Távoli tájkép
Élénk rajza obiján(3)
Képzelt útra csal,
Bejárja zsenge
Dombok-völgyek ösvényét
Sóvárgó szemem.
Rőt szalag rikít
Kontyán. Kérkedik: hamvas
Még, őrzi titkát,
Rőt patak fakad
Majd perzselő völgyölén,
Amint megfejtem.
Zsongó estélyen
Száz súlyos sóhajom fúl
Szakémámorba,
S házamba térve
Dúltan fűzöm ujjaim
Jádevesszőmre.
Pirul a hajnal,
Langy légben lampion ing,
Kacsint részegen.
Szusszanok. Mire
A szakura elnyílik,
Gésámmá teszem.
(1) bambuszfuvola
(2) háromhúrú pengetős hangszer
(3) selyemöv
Vittorio Verossi a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Samiszen” (fh. Seitoku)
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
