André András: Tán észre sem
Többszólamú nyávogást vezényel,
szatyrát letéve illatos zsömlét oszt az utca sündörgőinek.
Ki látja őt, hihetné; csontos árny fölött lebeg egy bádog éthordó –
szeret is lenni testtelen, hogy tekintetén ne lássa senki;
ő most éppen egy csoport puttonyos iskolás…
És bolondos kiskutya, ringatózó fa, árnyékos házfal, repülő vadgalamb,
száradó függöny az égen.
Ki látja őt, hihetné; sóhajnyi teste madárraj-ejtőernyő hámjába fogva,
épp szállni készül.
Fenyítésre emelt kéztől rég nem rezzen, elfordul, s dolgot talál.
Bőre alatt tüskés homokraj vándorol. Langyos esőkre vágyik, meztelen,
pezsdítené aszályos vállát, üdülne tőle sarló-ívű háta pergamenje,
boldogan bevizelne – mint lemondó életén konok derű, átütne
sápadt vérén a pír.
Ki látja őt, tán észre sem veszi.
André András a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Tán észre sem
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
