Dobay Katalin: Jelek (két vers)
indák közt
arcodon szél motoz
a világ különös délibáb
a bágyadt hangok mind
szétgurulnak
csak a mélyből
zúgnak monoton
ősharmóniák
az illatok is világgá mentek
maradt egy jácintnyi villanás
az orgona nyoma
csupán egy régi kép
tavaszi szellő
semmi más
helyükbe néha indaként
fantomszag kúszik
az agyadon átható
nehéz fenyőillat ül
mint az elme sötétjében
elmerült gondolat
rejtőzöl
valahol
legbelül
jelek
hajnali ködben
a vágyak elülnek
csontig szivárog
a néma közöny
árnyékemberek
a testedbe lépnek
ujjaik hegyén
izzik a bitözön
az arcokon
a kaján idő jár
monoton
rója köreit
az ég szakadt
vásznán kutat
a nap
analóg jel
mi felderít
Dobay Katalin a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Osbert-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
