Virágh László: Apróságok (versek)
Apróságok
Csepp vagyok, mint a tenger
***
Négysorosok
A jég csillagszívében
Nyár alszik szende-szépen,
Napragyogásszínű zápor
Hullik a menny magasából.
***
A zápor lelke lángolás,
Piros meg fekete varázs,
Paripák dobogó szive
Lüktet remegéseibe’.
***
Nem várok én csodára,
Majd megteszem magam,
Vagyok holnap királya,
Sajnos mindig ma van.
***
Csillag csillog-
villog, mint fog
óriás száj
kék űrében.
***
Hangya mászik lenn a homokon,
Apró fűszálat cipel,
Nézem, nézem s elgondolkodom
Hangyasorsunk óriás fűszálain.
***
Sötétlő Nap az égen
Árnyat terít a világra,
Hollószín mén a réten
Hármat nyerít a virágra.
***
Toll
Fehér síkságon van hatalmam,
üres szépségét szétzilálom,
fehér síkság a birodalmam,
kék nyomot hagyva összejárom.
***
Kaland
Időkalitkám rácsait,
Megkísértve a lehetetlent,
Mint csíntalan fogoly majom,
Mindig szívesen feszegettem,
Így történt egyszer, hogy kiestem,
Mivel kitört az egyik rácsrúd,
És én voltam nagy lendületben.
Most visszamászni nem tudok,
Pedig igencsak igyekszem,
Fogalmam sincs, mi lesz velem,
Mindenesetre most lefekszem.
Illusztráció: Tollvonás
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
