Pusztay János: Egyoldalú párbeszéd

Nyáridőben a strand bejáratánál találkoztak minden reggel. „M” a stranddal szemben lakott, pazar kilátással a tóra. „J” néhány perc sétára, s ő a tóra csak az emeleti szobákból látott rá.

Régi, az egyik pozíciójukból eredő ismeretség, barátság fűzte össze a nőt és a férfit, ezért a napi együttúszás, ami együtt járt egy kiadós beszélgetéssel, olyan formán, ahogy ez kiviláglik az alábbiakból.

J: Jó reggelt. Szép időnk van. Kár, hogy erősen hullámzik a tó.

M: Jó reggelt ne is mondd alig aludtam az éjjel tudod mert tegnapelőtt mondtam hogy jön egy kedves kolléganőm te is ismered hat évvel ezelőtt találkoztál vele egy kiállításon mert elvittem oda mivel nekem kellett megnyitnom tudod mindig az utolsó pillanatban szólnak hogy mentsem meg a helyzetet mivel a hivatalosan felkért előadó őt is ismerheted legalább látásból mert egyszer összefutottunk éppen itt a strandon néhány esztendeje az akkor éppen aktuális barátnőjével volt itt egy nála huszonöt évvel fiatalabb szőkeséggel hogy az a nő mit eszik egy ilyen öreg emberen el sem tudom képzelni aki azonban öregsége ellenére szellemileg még teljesen friss de most valami váratlan dolog jött közbe ő azt telefonálta hogy lerobbant a dereka alig tud mozdulni biztosan annyit emelgette a szőketündért hogy belerokkant de legalább emelgetni tudja ha mást nem is szóval elvittem a kiállításra a kollégámat a neves festőről elnevezett múzeumba az volt neki élete utolsó évtizedeiben a lakóháza is onnan járt le a partra festeni van is egy szobor a kikötő bejáratánál nem igazán sikerült de legalább megemlékeztek róla de minek is mondom ezt hiszen te magad is éppen ilyen jól tudod na ez a kolléganőm az ország másik feléből kirándult ide vonattal jött mert nincs autója azt hiszem a jogosítványt nem tudta megszerezni meg hát amúgy is nyugdíjas akárcsak én vagy te így aztán ingyen vagy legalábbis olcsón utazik hát elég kacifántosan jutott el ide háromszor kellett átszállnia mert a vonatja reggel 6.35-kor indult és 10.57-kor kellett volna beérkeznie Budapestre de késett a vonat szörnyű hogy nem tudnak pontosak lenni a múltkor én is így jártam mert az innen a menetrend szerint reggel nyolckor induló vonat húsz percet késett amire a huszonöt kilométeres szakaszán még rátett tizenkettőt így nem értem el azt a vonatot amelyikről már csak egyszer kellett volna átszállnom hogy hazaérjek ezért aztán egy másik vonattal kellett tovább utaznom amelyikről negyvenhárom perc múlva át kellett szállnom egy másikra már majdnem este tizenegy óra volt de szerencsére a kalauz akinek mondtam hogy nekem mindenképpen el kell érnem a csatlakozást volt annyira rendes hogy telefonált az állomásra hogy a vonat várjon meg engem meg is várt így aztán végre csak hazakerültem szóval a kolléganőm is több átszállással érkezett meg mert a mi vasúti szakaszunkat éppen villamosítják ezért nincs a fővárosból közvetlen járat ide hozzánk hanem át kell valahol szállni autóbuszra azzal egy órát utazni majd visszaszállni egy vonatra amelyik meg dízelmozdonnyal jár mert a fővárosból villanyvonat jön de ahol nincs kiépítve a felsővezeték ott még dízelmozdonyok vontatják a vagonokat de végül is megérkezett lementem eléje az állomásra szerencsére nincs nagyon messze aztán megvacsoráztattam éjfélig beszélgettünk és mentünk aludni a szennyes edény meg ott maradt a konyhában ezért ma hajnalban fölkeltem hogy elmosogassak el is mosogattam először az üvegpoharakat egyiket a másik után utána a tányérokat meg a lábosokat aztán az evőeszközöket szörnyű mennyi edény tud összegyűlni pedig csak ketten ettünk amikor mindent elmosogattam leöblítettem megvártam míg lecsorog az edényekről a víz utána a biztonság kedvéért még áttörölgettem őket aztán elraktam a helyükre tudod hogy a nappaliban van az az üveges szekrény amit én pohárszéknek is használok hát oda raktam be a borospoharakat a megfelelő polcra nem volt egyszerű mert amikor a múltkor itt voltak az unokáim ők rakták el a tiszta poharakat de én hiába mondtam nekik hogy bízzák rám ők ezzel akartak segíteni nekem amivel csak többletmunkát adtak mert semmit sem a megszokott helyükre raktak ezért nekem először ki kellett rámolnom a szekrényt majd mindent a maga helyére tettem vissza egyenként és így befértek a frissen elmosott és eltörölgetett borospoharak is tudod hogy az üveges szekrényben legfelül a borospoharakat tartom az alatta lévő polcon a vizespoharakat de ezt az unokám nem tudja megjegyezni és összevissza rak be mindent nem győzök utána rendet rakni a szekrényben és ugyanígy jártam el a tányérakkal meg a lábosokkal úgyhogy mire lejöttem ide a partra már rendesen el is fáradtam de majd a vízben talán felfrissülök mert utána gyorsan vissza kell mennem hogy mire a kolléganőm felkel elkészüljön a reggeli még szerencse hogy tegnapelőtt sikerült bevásárolnom mert a szomszéd kérdezte hogy mivel ő autóval bemegy a közeli kisvárosba bevásárolni nem akarok-e vele menni én meg szívesen éltem az alkalommal így aztán voltunk két bevásárló-központban is mert az egyikben a zöldségek meg a gyümölcsök voltak kedvező áron a másikban meg a többi áruféleség volt nagyobb választékban így aztán délre haza is értünk és gyorsan összeütöttem magamnak valami kis ebédfélét utána meg nekiálltam a kerti munkának össze kellett gereblyézni a füvet amit előző nap vágtak le tavalyhoz képest nagyon megemelkedett az órabére ennek a munkásnak de legalább nem nekem kellett vesződni a fűnyíróval elég baj nekem hogy persze a fűnyírás után a füvet nem gereblyézte össze de végül nem baj mert legalább száradt egy kicsit és így könnyebb lett elégetni szóval ott hagytam abba hogy sietnem kell az úszás után hogy el tudjam készíteni a reggelit mert utána meg hamarosan el is megy a kolléganőm el akarja érni a kilenc óra egy perckor induló vonatot amivel eléri azt a csatlakozást amelyik tizenegy három perckor indul majd az átszálló állomásról az átszállásra négy perce lesz remélem nem késik a vonat mert nem hiszem hogy az ő kedvéért megteszi-e a kalauz hogy telefonál hogy várják meg aztán majd ha elmegy lesz elég dolgom először is el kell mosogatnom meg el kell törölgetnem az edényeket és beraknom a helyükre utána meg az ágyneműt kell lehuzatolnom mert mondanom se kell hogy a vendég ennyire sem volt képes akár csak az unokáim aztán az ágyneműt be a mosógépbe hogy mielőbb ki legyen mosva és ki tudjak teregetni kihasználva a napsütést amitől jó illatú lesz a frissen mosott ágynemű aztán meg majd vasalhatom is aztán délután meg megjön az egyik unokám nem amelyikről az előbb beszéltem hanem de találkoztál már vele is itt nálam aki most a legújabb barátját is elhozza két napra úgyhogy lesz felfordulás mert tisztára szállodaként kezelik a nyaralómat meg nem mozdítanának semmit és elvárják hogy az öreg nagyanyjuk szolgálja ki őket ők meg még arra sem képesek hogy valamiféle emberi időbeosztás szerint éljenek a reggeli nem reggel van hanem ahogy fölébrednek akár déli tizenegy órakor így aztán kétszer van reggeli is mert én rendesen a reggeli úszás után reggelizek délben meg ebédelnék de ők akkor még nem éhesek lejönnek a strandra aztán lehet hogy itt esznek valami halat vagy lángost ezeknek is szégyentelenül fölment az ára én nem is értem mi kerülhet a lángosban ilyen sokba amikor nem kell bele más mint egy kis liszt élesztő só meg víz aztán ha megsült kennek rá egy kis fokhagymát vagy tejfölt és van képük ezért kérni majdnem kétezer forintot így aztán persze az otthoni ebéd is áttolódik késő délutánra de legalább ebéd után nem kell egy halom szennyes edényt elmosogatni ami azért is jó mert ugye nálunk nincs csatornázás bár most rebesgetik hogy bevezetik de vita van a MÁV-val mert túl keskeny a vasút meg a telekhatárok között a távolság és nem tudják betartani az előírt távolságokat így nekem meg a szomszédoknak is csak emésztőgödrünk van arra meg ügyelni kell nehogy túl gyorsan megteljen mert mire kijönnek és kiszippantják az is idő a pénzről nem is beszélve

Időközben megúszták a maguk megszokott távját, kiértek a partra, s elköszöntek egymástól.

J. egész idő alatt nem szólt egy sem, csak néha hümmögött, amit vagy meghallott M. vagy sem a nagy hullámverésben. És J. hazafelé sétálva csak arra gondolt, hogy esetleg ő is meglephetné úszótársát annak elbeszélésével, mivel is foglalkozik és hogyan. J. akkor éppen egy eposzt fordított olyan nyelvből, amelyet aktívan nem tudott, csak a nyelvtanát ismerte.

Most éppen egy eposzt fordítok mert tudod azért tartom fontosnak ennek az eposznak a lefordítását mivel magáról a népről is keveset tudunk itt Magyarországon a kultúrájáról nem is szólva holott ugyanabban a régióban él mint mi és az ő nyelvükre és kultúrájára is ugyanaz a nyelv és kultúra fejtett ki hatást mint a mi nyelvünkre és kultúránkra de ahhoz hogy le tudjam fordítani az eposzt előbb kell készítenem egy nyersfordítást amit meg úgy tudok megcsinálni hogy az eposz minden szavát kiírom egy táblázat bal oszlopába maga a táblázat négy oszlopból áll a bal oldaliba kerül tehát az eredeti szó a mellette levőbe a nyelvtani megjegyzés a főnév esetében az eset és a szám az ige esetében a személy a szám az idő és a mód a harmadik oszlopba kerül a kontextus mert azt is figyelembe kell venni egy-egy szó jelentésének a megállapításakor és a negyedikbe kerül végül a szó jelentése amit meg úgy állapítok meg hogy a szót megkeresem valamelyik szótárban valahogy úgy hogy először megnézem a magyar nyelvpárú szótárban ami a dolgozóasztalomtól jobbra eső könyvespolc felülről harmadik polcának úgy a közepe táján van az asztaltól olyan három és fél méterre elmegyek a szótárhoz fellapozom hogy megkeressem az adott szót és ha szerencsém van akkor meg is találom és akkor visszamegyek az asztalhoz és beírom a táblázat megfelelő rovatába a negyedikbe de ha nincs meg a szó ebben a szótárban akkor keresnem kell egy nagyobb szótárt de az már nem magyarul van hanem például németül és elég vastag sok száz oldal és abban kell keresgélnem többnyire szerencsém is van ebben több szót is megtalálok mint a kisebb terjedelmű magyar nyelvpárú szótárban de van amikor még ez a szótár sem segít ilyenkor mert szerencsére annak idején egyetemista koromban tudod a bölcsészkar épületének földszintjén volt egy nagy könyvesbolt ott beszereztem sokféle szótárt bár akkor még nem gondolkoztam el azok hasznáról de olcsón meg lehetett venni hát megvettem gondoltam eláll a könyvespolcon mint ahogy el is állt és lám csak hasznomra vált de ha néha még ez a szótár sem segített akkor még ott volt annak a nyelvnek az egynyelvű értelmező szótára abban szinte minden szót megtaláltam amire szükségem volt csak hát az azon a nyelven volt amelynek csak a nyelvtanát ismertem a szókincsét nem így aztán előbb a szó jelentésének magyarázatát kellett lefordítanom hogy tudjam mit is jelent a szó és ha ez megvolt visszamentem az asztalhoz ahova azért nem tudtam odatenni a szótárakat mert nem fértek el mert ha csak egy szótárról lett volna szó még hagyján de itt három akár négy szótárt is fel kellett volna tornyoznom de akkor meg a laptophoz nem férek hozzá így aztán gyalogoltam majdnem minden szó után az asztal és a könyvespolc között ez nagy figyelmet igénylő munka mert gyakran előfordult hogy például az egyik szótár 29. oldalának b hasábjában találtam egy szót ami nagyon hasonlított az eposz bizonyos szavához de ha alaposabban megnéztem kiderült hogy elnéztem egy betűt tehát nem a megfelelő szóra találtam rá csak valami hasonlóra aminek persze egészen más volt a jelentése de ez még mindig nem volt elég mert ha meg is találtam a keresett szót és annak magyar jelentését lehet hogy a jelentésárnyalattal nem voltam kibékülve és ha nem jutott eszembe valamilyen megfelelő szinonima mehettem a magyar szinonimaszótárhoz ami meg egy másik polcon állt négy méter húsz centire az asztaltól így volt olyan szó amelyiknek az értelmezésével és fordításával két perc alatt elkészültem de volt olyan is amelyik esetében akár öt percre is szükségem volt aztán ahogy elkészültem egy-egy ének szótári feldolgozásával elkészítettem az ének nyersfordítását majd ennek alapján és figyelembe véve az eredetinek a verstani sajátosságait ez nagyon fontos mert vannak ugyan olyan kultúrák ahol a formai sajátosságokra nincsenek tekintettel így gyakorlatilag csak nyersfordítás készül az eredetiből de nálunk más a hagyomány gondoljunk csak a Nyugat nagy nemzedékének műfordítás-gyakorlatára és én is ennek akartam megfelelni tehát amikor elkészült egy ének műfordítása folytathattam a mikrofilológiai munkát a következő énekkel mindenesetre a kívülálló számára unalmasnak tetsző munkát nagyon élveztem nem csak szellemiekben gyarapodtam hanem megvolt a napi testmozgásom is nem csupán az úszás révén hanem az íróasztal és a könyvespolcok közötti sétával is

Amíg eddig eljutott J. a magában folytatott monológgal, haza is ért, ahol nyugodtan megreggelizett, s nekiláthatott munkájának a dolgozószobában, amelynek ablakából a környező hegyeket meg a tavat láthatta, ha feltekintett a szótárakból és a laptopból.