Szádovszky Zoltán: Lélegzet
Hullik a vérszagú hó, mint
áprilisban gyümölcsfáról
Eb ugat messze a vattás
gyermeki lelke határol,
varjak károgva odébb
hét lépés csak a csended
Reped az égbolt, füst száll
szorít előbb majd enged
Párnád illata hajnal
álmosan vizelek mellé,
kávét kavarva nézed
önmaga teszi hűtlenné
Térded felhúzod lassan
terhét régen hordom
Szemeid remegő fátylán
pirul, szorít a torkom
Keserű szavaid súlya
már évek alatt, halkan
meghalt könnyek nélkül
én is tudtam, baj van
Álmunk hova lett, érted
széles karom kitárnám
Hirtelen felülsz az ágyon
árva magányom vár rám
Égnek az utcai lámpák
virágok piacon sorban
Hosszú árnyak a járdán
egy pár csikket a porban
Nagyon visszacsinálnám
még sárhorizont távol,
valahol régi dalunk szól
szürkül és csendben gyászol
Szádovszky Zoltán a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Éjszakai utca (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
