Mindák Dániel: Fél évre előre
– Hülyék a nyuggerek – fejtegette az erősáramú villamosmérnök Kovács Zalán a helyeslően bólogató pénztárosnak, miközben három doboz Kőbányait helyezett a kasszaszalagra. – Annyi az egész, hogy az idei influenzának találtak egy fenszi nevet, és a média rákattant. Kétezer-nyolcszáz halott világszerte hét egész hét tized milliárdból. Nagyobb esélye van, hogy megeszi egy víziló, vagy a fejére zuhan egy virágcserép. A vízilovak évente négyezer embert ölnek meg, tudta? A virágcserepek háromezret. És a tehenek kétezer-kétszázat. Ha mindentől félnénk, amiben a világ hárommilliomod része képes meghalni, ki se kelhetnénk az ágyból. Sőt, ágyba se lenne szabad feküdnünk, mert minden milliomodik ember szenved halálos baleset úgy, hogy kiesik az ágyából. Utánanéztem. De a surmóknak nem ez számít, hanem a hülyítés a tévében, hogy féljünk. Láttam, liszt, cukor már elfogyott itt is. Nekem meg nem jut piros Malbi. Az a mammer kettővel előttem a fél évre előre megvett konzervvel mit akart? Ha megbetegszik, úgyis feldobja a talpát két héten belül.
– Ha még csak konzerv lenne – szólt közbe a pénztáros. – Pár perce ment el egy férfi harminc doboz tamponnal és az összes pelenkánkkal.
Zalán megvárta, amíg a pénztáros leszámolta a tízezresből visszajáró pénzt, majd füstölögve kilépett az utcára. Hülyék a nyuggerek – mormolta. Az utolsó, amit hallott, gyorsan közeledő süvítés volt. Egy nyolcvan kilométer per órával zuhanó virágcserép telibe találta és szétloccsantotta a koponyáját.
Marika néni a kilencediken tűnődve számolgatta a muskátlis cserepeket. Eddig mintha négy lett volna.
Illusztráció: “A muskátli”
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
