Gutai István: Ilyen („Ahol a Csillag megáll”)*
*Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944/45 Alapítvány, 2024
2016-ban hosszas rábeszélésre elküldtem egy azóta megszűnt könyvterjesztő és kiadó vállalatnak Földönfutók, hontalanok. Menekülés Bácskából 1944/45 című könyvem bővített kiadásának egyik példányát. Néhány hét múlva visszakaptam a kötetet, melyben a Délvidékről elűzött magyarok, németek, bukovinai székelyek évtizedeken át eltitkolt történeteit adtam közre.
„Mi ilyen könyvet nem terjesztünk” – közölte válaszlevelében a marketing osztály munkatársa.
Az Ahol a Csillag megáll is ilyen könyv. Nem fantasy, nem romantikus mese, nem krimi, nem thriller (bár utóbbinak néhány jellemzője megtalálható a kötet történeteiben). Nem szól celebekről, sztárok viselt dolgairól, de még az angol királyi család belső titkairól sem.
A tízgyerekes nagydorogi család három fia 1912-ben elment Amerikába szerencsét próbálni. Mint a népmesékben. Vasgyárban dolgoztak; hősünk két testvére kint maradt. Ő feleségével és orcája verejtékével keresett, élire rakott dollárjaival hazatért. Cséplőgépet vásárolt, a faluban darálót működtetett. Mi lett vele és utódaival, miután Magyarországon is győzedelmeskedett a proletár internacionalizmus eszméje?
A II. világháború idején Bukovinából a Bácskába telepített, majd onnan a Tolna megyei Majosra menekülő asszony így foglalta össze százévesen élete summáját: „Tizennégy unokánk született, van húsz dédunokánk. A közeli hozzámtartozókkal együtt hatvanketten vagyunk. Nem gondolok ilyenkor betegségre, se rosszullétre, csak ezt a szép hosszú életet köszönöm meg a Jóistennek.”
A doni összeomlás és a tambovi hadifogság után hazainduló paksi férfi is hallgatta Záhonyban 1947 júniusában a búcsúztató szovjet tisztet. „Ti most hazamentek családotokhoz, boldogan fogtok élni a demokratikus, felszabadított Magyarországon.” Boldog ember lett-e az egykori gazda?
A magyar-osztrák határ szélén született, az orvosegyetemet summa cum laude (kitüntetéssel) végző, ígéretes tudományos karrier elé néző asszony élete az anyaságban teljesedett ki.
A bácskai Szentfülöpről származó férfinak ezt mondta fia, miután megismerte édesapja históriáját: „Apu! Ha elmeséled, ami veletek történt, amit átéltetek, szenvedtetek, amit veletek megcsinálhattak, azt máma ember már nem hiszi el.” Az apa elmesélte.
1990-ben írtam le a lakosságcsere következtében a Felvidékről szüleivel és sorstársaival a Tolna megyei Györkönybe szállított fiú és egy helyi sváb lány találkozását. A kézirat a később megírandó tervek, vázlatok, jegyzetek polcára került és évek során betemették az újabb tervek, vázlatok, jegyzetek. Egyszer azonban jelentkezett: a félretett irattartók közötti keresgélés közben kiesett, szinte kiugrott a többi közül. Lehajoltam az átütőpapírra gépelt, már sárguló szélű kéziratért. József és Erzsébet történetét lányuk és vejük egészítette ki 2020 novemberében.
Pálfán, Apponyi Károly gróf falujában, egy cselédlakásban született férfi a kötet címadó történetének főszereplője. Bölcskei visszaemlékezőm már csecsemőkorában megismerte a paksi rendőrség fogdáját. Vajon miért került oda? Csámpai (Paks melletti puszta) kortársa családja három tragédiáját nevezte meg: az állami gazdaság megalakítását, a beszolgáltatást és a téeszszervezést.
Hányan tudják remélt olvasóim közül, hogy 1956. november 4-e után dunaföldvári, paksi, csámpai, nagydorogi, györkönyi, bogyiszlói emberek is raboskodtak ungvári börtönben?
Ajánlásomat Lugossy László, az Azonosítás, a Köszönöm, megvagyunk, a Szirmok, virágok, koszorúk… és más filmek rendezőjének gondolatával zárom: „A történelmi emlékezet életszükségletünk, mint ahogy a történelmi eszméletvesztés kóros, sőt életveszélyes állapot.”
Illusztráció: könyvbemutató fáziskép fh.
Ezek is érdekelhetik!
Novák Valentin: A Tunyát ne hagyjátok rám!* →
Dóczi Székely Gábor: ÚJABB SZENTENCIÁK →
Bene Zoltán: Vonatutak →
