Összeállítás az Utassy József-díj 2024. évi átadásáról*
*ld. még: ⇒Szondi György Utassy József-díjas! | Díjátadó | Filmfelvétel
1. LAUDÁCIÓ ⇒Suhai Pál: A páratlan páros – Szondi György köszöntése a 2024-es Utassy József-díj átadásakor (Hitel folyóirat)
2. INTERJÚ ⇒Bényei Adrienn: Utassy József-díjat kapott a bolgarista Szondi György (Magyar Nemzet)
3. VISSZAEMLÉKEZŐ
Szondi György: PÖDPÖDÖK
Nem én …, Dzsó pödpödött. Ide nem illő játék? Való hozzá most is, vallom.
Ama koratavaszi hétvégén egyfajta hajdani cimboraként, de kiadófőnöki mivoltban töltöttem feleségével s Péntek Imrével órák rövid hosszát. Idén. Rédicsen. Megörökítettem, ahogy hónapok készülődése után átadja Ezüst rablánc címet kapott utolsó versgyűjteményét Napkút kiadómnak. Megindító volt: Zsóka féltő óvása közben babrált percekig a dossziészalaggal, amíg. Előtte a gondosan glédába sorakoztatott fejezetkupacokat újra végignézte, egymás fölé simogatta: a fedőlapok közé. Búcsúzott tőlük. Maga rendezte össze verseit – több mint fél évig. Miután elhoztam, utána még egyszer.
Négyzetrácsos füzetlapokon metrumokat rajzolt komótosan, precízen, nagyon sokat. Kottázta Nagy László szerzéseit. Szófiában. Jött – tanulni a nyelvet. Voltaképpen iskolában. Járt Szófiában, Bulgáriában. Rózsa Endrével, Kiss Bencével – legkitartóbban s legtöbbször ő. Nagy László fordítói nyomában. Vasárnapi földrengés – 2000-ben e címmel jelentette meg öt bolgár költő verseit tartalmazó műfordítási gyűjteményét. A könyv címét Ivan Canev egyik emblematikus költeménye adta. Utassytól két kötet látott bolgár napvilágot, az egyik – 33 vers Canev tolmácsolásában. Most, hogy kezembe vettem a Szófiában ugyancsak 2000-ben kiadott versbolgaritássort, a remek átültetéseket … hökkentem rá: a bolgár költőbarát az utolsó költeményt akkor, könyvzáró főhajtásként: vele írta, Dzsóval – és hozzá. Lefordítottam:
Augusztusi veszteségek fordítói átköltésben
(költőtársi utósorokkal)
Ki kergeti a vadul eredt sárgaveres szelet?
Ágak reszketnek, ájulnak le ijedtükben levelek.
Súg csak be a sás, súg a nád, látni szerte:
gúlában kukoricatenger, rab mennyi kévekereszt …
Várnak zsákmánymérő serpenyők mióta már,
kettészelt krumplik, fájdalmában vérzik a mák,
lefejezetten hallgat napraforgószázad,
hév harcok után csupán por és hamu árad.
Közeledik az ősz önkénye – nyári lankadása
elébb virágnak, majd züllő gyümölcshullással.
Hallom, az égi dombhajlaton miként
zörömböl kivérzett Nap terhével szekér –
s amíg te a tarolt mezőn baktatsz búsan,
a trónfosztott augusztusért veled fájok, Jozsef Utasi.
Verstisztelgés – és szinte profétikus verstiszteletadás: Jóska augusztus 27-én hagyott itt minket.
Voltam, lehettünk együtt leginkább Szófiában – ketten, többen Dzsóval. Ha a bolgár nyelv tanulására került a szó, utánozhatatlan kuncogásával rendre kedvenc szavával vitézkedett, mert – mondta – olyan nehéz és szép: pödpödök. Sokáig nem is tudta, mit jelent? Fürj. Kummogott, hogy nem tudja.
A fürjzömök, földön is szálló kemény mesterpödpödök: a költő – engedelemmel – 1992-ben hatásával engem e sorokra ösztönzött:
Csak a bocsánat mindig?
Levél U. J.-nak
Sarkosan, elvágólag
Nagy László-metrumok, kockás-füzet, öl;
ki tudta akkor, hogy nálad is öl
a kór majd, elvág utólag
mindent,
nem
– tékozold mennyre szitkaid, Jóska!
Villanófényben az elragadás.
Kummogó nevetés, gyógyszer, kis korty,
karoló s hárító kéz: te drága, no
tiltja az orvos.
A jajt is?, a tiport
hónapokat, a torpanó
kedvet mért nem? Hasztalan már a szigor most:
lázadsz szomorún.
Magamról szólok már, Jóska. Derűm
oda.
Mégis-derűdet kérem – nékem egy tünde rím
se jut, vagy ha: szókaloda.
Mindegy. Tüzed. Lobogód.
Honnan a zendülő irgalom benned?
Magamról szólok már, dudva kiver.
Kockás füzet, öl, karolás, lobogó tűz, dadogás.
Elvágólag a metrum, a kór – nem.
Vakogok bele.
Belevakogok, Jóska.
Májusban még, a végén – doboznyi könyvet hozott a posta. Jóska elküldött pár tucatnyi haszontalanná vált bolgár nyelvű kötetet: klasszikusokat, több Szófiában kiadott nyelvkönyvet, köztük a magamét is (mert sorozat tagja volt, botor-hosszú címet kapott: Bolgár nyelvkönyv magyarul beszélőknek). Kerülnek tovább e könyvek tőlem: használói körbe, körbe…
Nem tudom befejezni. Vak-vak csak a szép pöd-pödre?
(2013)
4. DÍJÁTADÁSI FOTÓGALÉRIA (Bolgár Kulturális Intézet, 2024. dec. 19, Kjoszeva Szvetla [1-2] és Pajor Zsuzsa [3-7] felvételei – Az átadók: Léka Géza, Nagy Gábor kurátorok)
5. VISSZATEKINTŐ FOTÓGALÉRIA (barátok, könyvek)
Marin Georgiev fordításai
Ivan Canev 33 versfordítása
Illusztráció: Fh. fotó: Ivan Canevék otthonában; nyolcvanas évek eleje
Ezek is érdekelhetik!
Toót-Holló Tamás: Egyik napról a másikra: a kulturális újságírás maratonfutása | Könyvbemutató | Meghívó →
A FEHÉR OLAJ – Versértelmező pályázati felhívás →
ESŐMADARAK – Spirituális költészeti nyári est-sorozat, 4. rész: „Az örökkévalóság alkalmazottai vagyunk – … –, ha vállaljuk.” Találkozás Dukay Barnabással →
