Bakonyi István: Még egy levél Apámnak odaátra (versek)

Még egy levél Apámnak odaátra

Tudod-e, hogy a minap Eszteréknél jártam?
Dédunokád, a Kristóf közben felnőtt lett.
Akit még megvártál itt, a Földön.
S aztán tegnap egy újabb Fradi-meccs Fehérváron.
Tudod, tavaly Gergővel emlegettünk ott, a Sóstón.
S most másik unokáddal, Dáviddal is hárman.
Megint zúgott a stadion.
S a lelkemben megbújt a gondolat:
Peti is itt lehetne velünk…
De ő csak ül otthon, 44 évnyi magányban.
Szóval zúgott a stadion.
S emlegettünk Téged.
És képzeld: másik dédunokád, Vince már több mint 1 éves!
Évek múlva talán Vele is emlegetünk majd
két gól között.

Tavalyi szöveg idei kiegészítéssel

Kristóf 18.
Húsvét, hétfő, hasadó hajnal.
Hajnali fénycikázás, fény cikáz az égen.
Áttöri a sötétséget, száll a fény a mindenségben.
Aztán a nappali fény áradása.
Áttör mindenen.
Belénk ívódik, belénk szívódik.
Mennyei locsolás napja, a születés napja.
Krisztusnak újabb hordozója jött közénk.
Ki tudja, honnan, és ki tudja, hová?
De az úton menni kell.
Megy is 18 éve.
Igen, a felnőtt kor.
Dédapja fogságának ideje.
Nagyapja munkakezdésének ideje.
S a tér és az idő tágul.
Az élet tágul mindéletig.

S a kezdetek 46 éve.
Ama fényes éjszakán.
Igen, csillagfényben születtél, Eszter.
Nem feledhetem, mikor megláttalak.
Tán még egyórás se voltál.
Még egy szót se szóltál.
Csak néztelek, mint új csodát.
Nem feledem azt az éjszakát.