Németh István Péter: TÉLI MOZAIK (haiku-füzér)
1
Fagyok gyötörte
szömörce, még lányként
pirultál az őszbe.
2
Havon angyal? Csak
vastraverz, mit befutott
az ördögcérna.
3
Hóban s ködben I
betű egy fa, rajta pont
is dereng, a Nap.
4
Seregnyi török
fel bástyákra hömpölyög:
várfoglaló köd.
5
Hózuhatagban
egyre koromszínűbb lesz
a Hévízi tó.
6
Őzpata nyom visz
behavazott vadászles
legközelébe.
7
Hideg van. Hóba
pössentett forró szív,
megfagysz fél perc alatt.
8
Korom varjú száll
hófehér sík barázda-
barna sávjára.
9
Riadt madár
lábnyoma behavazott
malomkő-asztalon.
10
Hó, nem akarsz olvadni!
Beh szeretnék én
is fehéredni.
11
Hóban fagyva szép
jellemét kimutatja
egy lombtalan fa.
12
Hóban tekereg
fákig kígyó-véknyan a
csúszós keréknyom.
13
Fehér hó szitál
hajnali malom-romba.
Dérből a derce.
14
Hófolt peremén
nyit az első hóvirág.
Ébred a fény.
15
Jégcsapokon fény,
mint orgona sípjain –
futtat halk fugát.
16
Nincs jég. Megint fény
motoz szárny s uszony között
tómeder alján.
17
Olvad. S elfolyik
hatvanhat tél hava már
mint a magzatvíz.
Ezek is érdekelhetik!
Babics Imre: Tollvégek avagy spirituális ornitológia (részletek) →
A 2025-ös Cédrus-pályázat verseiből* →
Czilczer Olga: Széttépett versek →
