Gál Csaba: V, Ebből a szögből

Valami van a levegőben.
Az időgép hangtalan fogaskerekei
olajozottan pörögnek és legyártják
futószalagon a másodperceket,
kikövezik az utat a jövőbe,
lefektetik a talpfákat, azokra húzzák
maguk után a pókfonálként csillogó síneket,
vagy a csigalassan vánszorgó órák
nyálkás nyomvonalát.

Valami készül.
Lezuhan az égből
a városra egy kedvetlen délután,
a dörrenés elhal.

Csapatostul vonulnak a vadlibák,
konok, kitartó elszántsággal,
gigantikus V betűket alkotnak,
szakadatlan fémes hangú nyikorgással
hírt adnak az égi mechanika hűvös
és a lenti kamrák forró világainak
örökös határmezsgyéjén
győzelmükről a föld fogsága fölött.

Valami következik.
Egymásra torlódó hétköznapok
roncsait kerülgetve könnyű
léptekkel haladok hazafelé.

Szűnni nem akaró eső,
lassan átnedvesedő kabát,
tócsák növekedése,
egyre hangosabbak a vadlibák
senki nem keresi az okot,
hivatalosan nem történik semmi,
folyamatossá válik a vándorlás,
képek ékelődnek a novemberi ködbe
a jövőből kilógó
szabálytalan fák
felderengenek.

Az történik, ami azon kívül
megfejthetetlen, hogy
esernyőm védőpajzsán áthatol
az égből szikrázó,
fénylő cseppekben zuhogó hang,
a konokul vonuló vadlibák
csikorogva esztergált üzenete,
újra és újra ismételve azt, hogy
„a mentés sikeres,
a szabadság forráskódja
fent a felhőben
még elérhető”.

Ebből a szögből

Lassú reggelek
hosszú fényei
végig fekszenek
fűszálak között,
természetes a
megvilágítás.
Ebből a szögből
jól látható a
feltámadásnak
minden fázisa.
Körülnézek a
természet fölött.