HOMOKBADUGÁSOK KORA (Dóczi Székely Gábor versei)

NEKEM, NEKI, NEKED

A piros nekem a szenvedély, neki a pipacs, neked a tűz.
A kék nekem az ég, neki a tenger, neked a béke.
A sárga nekem a Nap, neki a mustár, neked a búza.
A zöld nekem a remény, neki az ábránd, neked a lemondás.

A szivárvány a játszó Isten ottléte.
A szivárvány pusztán egy fénytörés.
A szivárvány a tündérek kapuja.

Nekem sótlan, neki ehető, neked sós.
Nekem jó, neki közömbös, neked rossz.
Nekem szép, neki semmilyen, neked csúf.
Nekem élet, neki tengődés, neked pusztulás.

A jelenség ilyen, olyan, amolyan.
A jelenség nem egyesít, hanem megoszt.
A jelenség solus ipse.

Nekem, neki, neked: más, más, más.
Így kerek, hiszen sokszögű…

A BOLDOG HERCEG

A Batthyány Strattmann László
egy máig lobogó zászló
a tisztaság fölkent ura
aurája kristálybúra

A szolgálat szent követe
aki az eszményt követte
nyitószó életmű zárszó
a Batthyány Strattmann László

Készítette Teréz útját
felebarát pírban súgták
szava igen s nem nem száz szó
egy máig lobogó zászló

Kiáradt s nem fékezte gát
hisz szétosztotta önmagát
lávából bazalt nem gyurma
s a tisztaság fölkent ura

Egy volt közülünk de látott
szemekbe varrt vissza álmot
derűjét nem fedte ruha
aurája kristálybúra

Aurája kristálybúra
a tisztaság fölkent ura
egy máig lobogó zászló
a Batthyány Strattmann László

HOMOKBADUGÁSOK KORA

Nem az, amit e mögött gyanítasz

Eveztem ugyanis – rég volt – a Mosoni-Dunán.
Győr előtt, ahol a Rábca beletorkollik,
az ártéren homokot bányásztak
és hatalmas gúlái uralták a tájat…
Egy ilyen homokpiramis teraszán, a víz felől
ütemes mozgást végző test szögezte magára figyelmem.
Igen, egy jóvágású srácot láttam,
és inkább csak sejteni véltem alatta egy másik testet
szétnyílt sziromként…
A látványtól színt váltottam s titkoltam:
kígyósárga…

De nem erre gondoltam.

Képzeld el a Nagy Magyar Alföldet.
A Pannon tenger homokja fölött
kilencmillió-hétszázezer fej ágaskodik.

Egyszer csak fölkiáltanak:
ott jön egy tény,
s a fejek kilencvenkilenc százaléka
besüpped a homokba.
Az a néhány, aki egyre figyelmesebben
rátapad a tényre, megfigyeli, megsaccolja,
mérlegeli, s belátja, hasztalan teszi.
A többség magával ragadja a kisebbséget,
ahogy szól a mondás,
a tény elsiet, s a fejek fölbuknak.

Újabb szó hangzik:
ott evickél az igazság
s a fejek kilencvennyolc százaléka
besüpped a homokba.
Az a néhány, aki egyre figyelmesebben
rátapad az igazságra, ízlelgeti, csócsálgatja,
megforgatja, süvegeli, hiába teszi.
A többség magával ragadja a kisebbséget,
ahogy szól a mondás,
az igazság tovatűnik, s a fejek fölbuknak.

Megdobban újra a szó:
ott születik habokból a szépség
s a fejek kilencvenhét százaléka
besüpped a homokba.
Az a néhány, aki egyre figyelmesebben
rácuppan a szépségre, simogatja, bálványozza,
issza és dicséri, veszendőbe teszi.
A többség magával ragadja a kisebbséget,
ahogy szól a mondás,
a szépség elröppen, s a fejek fölbuknak.