Hegedűs Gyöngyi: fekete jég

„Háttal álltam a világossághoz, arccal a megvilágított tárgyakhoz, természetes, hogy így arcom, mely a megvilágított dolgokat szemlélte, világosságot nem kaphatott.”
(Szent Ágoston)

szavak szétlövése, előőrs, melyet elküldtem létezésem előtti létezésbe, felderíteni, mi előlem rejtve magamban, nem mi mások előtt, hanem mi magam előtt titok, úgy, hogy nem én titkolom, fekete jég, így hát nem baj, ha magamat nem követem le, mert amit nem ismerek magamból, arra megyek, kihangosíthatod-e bűntudatkeltő szülői móddal odáig a magzati szívhangot, hogy kieső frekvencia legyen minden, amit hagytál pusztulni? a megletteket. hiába sziszeged felém, apám forog a sírjában, a sírban forgolódás hittételét nem ismerem, csak a feltámadás hitét, gyorsan sziszegd, mielőtt hátra hagylak, mert a titok szívkamrája nem benned van, a hangod csak téged takar ki, hogy lásd, öltönyben temettek el, mintha a halál érettségi vizsga lenne, és nem bizonyításra nem szoruló sejtelem, szavak széllökése a nyílt partig sodor. avagy állóvíz a befagyott víz? vagy megannyi tudatfolyam összeömlése? mik faszomorún* egymásba dőlnek. a fekete jég távolban egy fehér tivornya, ne félj, a jégben a felhajtó erő az ég, egyszerre adja ki visszáját és színét. színe napszítta, visszája eleven, ha ráción túli logika is, hogy ragadozót és prédát fonákján a fonál színe köti össze, mert visszája van, de fonákja nincs a fonálnak, ettől válik fonalvesztetté az ember, lám, itt vagyok nem követhetően, a teremtés visszása, ha az olvasó az egész labirintust véste is be fejlett rágcsáló-emlékezetébe, a falvédőt a fal védi meg. fekete. nedves. zajló. hideg.

_________________

*ld. James Joyce: Finnegan ébredése (ford. Bozai Ágota)

H.Gy.-fotó