Németh István Péter: Sírversekre – nevetéstől potyogó könnyek (Weöres Sándor Ócska sírversek című versfüzérének megközelítése)

Az Ócska sírversek című vidám és morbid füzért Weöres Sándortól a hetvenes évek közepén ismertem meg pápai középiskolás koromban. Szó szerint a költő lábnyomában járhattam, mivel az ottani evangélikus iskolában tanult, s a vasútállomás közelében lakott szüleivel, míg el nem költözött a család Csöngére.

1974. szeptember elsején, vasárnap, édesanyám meg én busszal mentünk be a Fő-térig, majd sétáltunk a kollégiumig. A régi Eszterházy úton (a régi Gróf-soron, akkor és most: Gyurátz Ferenc utcán) éppen az első keresztutcánál haladt el helyijárat-Ikarusunk – Weöresék hajdanvolt lakása mellett. (Lőcsei Péter Weöres-mozaik című könyvéből azt is tudom már, hogy a 11-es házszám volt az övék.)

A Március 15. téren dolgozott egy Tóth Gyula bádogos és vízvezeték szerelő. Tán éppen erről a cégtábláról, vagy a helyén álló régebbi kiírásról másolta bele Az éjszaka csodáiba Weöres a pentametert. (A Kaláka együttes első nagylemeze volt kitéve a Kossuth [sétáló] utca [strassze] könyvesboltjának kirakatába, arról remek Weöres-verseket hallgattunk, köztük a síriratszerű rímes strófákat a Haláltáncból, amelyek az Ócska sírversekre emlékeztettek. A Türr Istvánról elnevezett gimnáziumban pedig megtanultuk, hogy az epigramma eredetileg sírfeliratot jelentett.) A ciklus amúgy a Merülő Saturnusban jelent meg, a kötet vége felé. Aztán Weöres egy válogatásában, a 111 vers között látott napvilágot a 10 humoreszk záródarabjaként. Pápán ez utóbbi kiadásból még kapható volt egy-két éven át példány.

Ócska sírversek

Bajusz Balázs voltam, ez a tény és való,
de a korlát mögül fejberugott a ló.
Máskor a korlátot magasabbra gyártsák
s nem sujt agyon senkit ílyen rossz barátság.

Sütő Borcsa valék,
nem szégyen, nem titok,
nagy veszély a kórság,
csak ennyit mondhatok,
hétfőn még fehérre
meszeltem a házat,
keddi kakasszóra
elvitt a gyalázat.
Bajusz Balázs voltam, ez a tény és való,
de a korlát mögül fejberugott a ló.
Máskor a korlátot magasabbra gyártsák
s nem sujt agyon senkit ílyen rossz barátság.

——————-(WS)

Sütő Borcsa valék,
nem szégyen, nem titok,
nagy veszély a kórság,
csak ennyit mondhatok,
hétfőn még fehérre
meszeltem a házat,
keddi kakasszóra
elvitt a gyalázat.

——————-(WS)

IRODALOM

Alföldy Jenő: „Egy szenvedély margójára”. Bp. 2005. 125-134. p.

Beney Zsuzsa: Ikertanulmányok. Bp. 1973. WS-ről A két arc című ikertanulmány szól. 110-192. p.

Jékely sírversét idézi Galsai Pongrác a Záróra a Darlingban című könyvében. 1986. 184. p.)

Kovács Júlia: Nagy Lászlóék erdélyi útja. Lyukasóra. 1995. 3. sz. 8-10. p.

L. Horváth András: Weöres-leletek IV. Lyukasóra. 1996. 8. sz. 14. p. L. Horváth közli WS Forgácsok-ját az újpesti Szivárvány című periodikából. (1932. 7-8. sz.)

Lőcsei Péter: Weöres-mozaik. Vasszilvágy. 2014. 191. p.

Márai Sándor: Verses könyv című ciklusát 1944-1945-ben írta. (MS: Összegyűjtött versek. Bp. 2004. 199. p.

Nagy László: Jönnek a harangok értem. Bp. 1978. Vidám sírfeliratok

Radnóti Miklós: összes versei és műfordítása. Bp.1965. 181. p.

Schütz Antal: Szentek élete. Bp. 1995. (második kiadás) Szent Vincéről

Simon István: Rapszódia az időről. Bp. 1975. Szavakból élet című verse a 24-25. oldalon található.

Tüskés Tibor: A határtalan énekese. Bp. 2003. Az Ócska sírversekről a 89. oldalon.

Vasi Honismereti Közlemények 1974-es évfolyamának I. számában. Itt található a celldömölki Laky Rezső gyűjtése „Nevető fejfák”. Tréfás sírfeliratok címmel (122-130. p.)

Weöres Sándor: Ócska sírversek. 111 vers. Bp. 1974. Szépirodalmi Könyvkiadó. 185-186. p.)

Weöres Sándor: Ócska sírversek. Merülő Saturnus. (Bp. Magvető Könyvkiadó. 1968. 148-149. p.)

WS: Egybejűjtött írások. Bp. 2003. Ócska sírversek . kötet 559. p.

WS: Harmincöt vers. Bp. 1978. benne a levél csorba Győzőnek Pécsre. A pécsi költő 60. születésnapjára írott verses köszöntő a 48-49. oldalon található.

Anabázis, katabázis = pápai osztályfőnököm, Varjú Dezső utánanézett e görög kifejezéseknek, így is óvó figyelemmel kisérve munkaimat. Idézem levelét:

„Írásodban egy szó – amit eddig alig olvastam ilyen összefüggésben – megütötte a szememet: ismerős volt az anabázis szó (Ἀνάβασις) Xenophón műve alapján, amiben megírta a 10 000 görög keserves útját hazafele Perzsiából. Az idegen szavak szótára (Bakos Ferenc nevével jelzett könyv) katonai szakkifejezésként ismerteti. A katabázisról nem szól. Elővettem hát a gimnáziumi görög szótáracskámat (tanárom, dr. Földy J. szerkesztette a gimnáziumi olvasmányokhoz. Főiskolai Nyomda. 1931.) Az áll benne, hogy κατὰβαίνω = lemenetel, lejtős hely, az Ἀνάβασις = felmenet, felvonulás, a tengertől az ország belsejébe való indulás jelentésű.” (Pápa, 2000. február 19.)

Illusztráció: Illyés Á.