Tamási Orosz János: Fiatalok, még itt vagytok?

126 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-22-7  

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 590 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

A kötet címe egy szójáték, noha tudatos utalás is lehetne Juhász Gyula utolsó – még életében megjelent – kötetének kiáltó címére. Az a hallgatás egyirányú útjára lépő költő ébresztésének kísérlete volt, s szinte sorsszerű áthallása lehetne abból idecitálni Babits mondatát a kötet előszavából: „Valamikor, a Holnap lapjain együtt indultunk a Holnap felé. (…) Mígnem egyszer te váratlanul elhallgattál és eltávolodtál.” Sokan teszik ezt manapság is, a megszokott kulturális terek összeomlásának fülsiketítő zajában a belső csönd vonzását választva; amúgy érdekes összevetés lenne ez is, miként jelennek meg a csöndút stációi az akkori versekben. Juhász versképe így jeleníti meg: „S tört hangszerén egy hang sír elhalón”, s kiben nem rémlene fel ezt olvasva Tóth Árpád sora: „Isten törött csellója, hallgatok.” No de ez a kötet is versek foglalata, s egy kísérlet amolyan életrajz-töredékre; apró képek balladáiból összerakott sorsvázlat egy félig megélt életről. Félhomályos tusák, zsákutcák labirintusában, s egy újbóli összeomlás pazar díszlet-paravánok előtt celebrálva. Nagy zajjal s még nagyobb lármával dől össze az a valamikori Holnap, s a világ egyre baljósabb fenyegetéseket fogalmaz meg a Polgár felé. S a porvihar – tudjuk ezt is – el fogja nyomni ezt az egy elhaló hangú kérdést is: „Fiatalok, még itt vagytok?”

Ízelítőül egy vers a kötetből:

In memoriam Bartók Béla
(szövegmontázs)

A levegőnek olyan szaga van,
mint az égő falevélnek, sokakra
folyamatosan rátör
a száraz köhögés,
másoknak viszket a szeme,
akadnak, akik rendszeresen
fejfájással ébrednek.

a város gázkamrává változott,
a helyieket
a szó szoros értelmében
fojtogatja a szmog.

„..az lenne a kötelességem,
hogy kivándoroljak, ameddig
még lehet. De még
legkedvezőbb esetben is –
óriási nehézséget
és lelki gyötrődést jelentene
valamilyen idegen országban
a mindennapi kenyér megszerzése,
annyira, hogy erre
gondolni sem lehet…”

Nem az ő országa – halogatja
az elköteleződést, elmegy máshová,
ott küzd, ott boldogul, és a végén
persze ott csalódik. Meghalni
hazajön, mert itt máshogy néznek rá.
de amikor haza akart jönni nem
kapott útlevelet mert Itthon
valamikor halottnak nyilvánították

1945 szeptember 26-án halt meg
New York-ban, anyagi nélkülözésben.
Utolsó, betegeskedő éveiben
azzal szekálták a szomszédok,
hogy túl hangosan zongorázott.