John Peck: Két vers
John Peck 1941-ben született Pittsburgh-ben, 11 verseskötetet adott ki, számos esszét publikált az angolszász költészetről, irodalomról; emellett jungiánus pszichológus (1992-ben végzett a zürichi C. G. Jung Institutban), Jung műveinek és egyéb pszichológiai szakkönyvek fordítója. Az alábbi versek első, 1972-ben megjelent kötetéből valók. (A ford.)
Előszoba
(Vestibule)
Egész nap keresztezték egymást útjaink, kétszer vagy
Háromszor hibáztalak el – aztán fáradtan hazatérvén
Kabátodat a kanapén találtam, lerúgott cipődet,
A még meleg kávét várakozó csészédben –
És halkan szólítottalak, csak hogy halljam,
Neved kiméri a csendeket; majd éreztem, tekintetem
Visszatéved az elhagyatottan gazdag kabátra,
A hordatlanul finomabb cipőkre,
A csésze porcelánzérójára – de aztán szólítottál,
Az emeletről, nagyon messziről. Hangod felidézett
Egy másik szobát, melybe együtt léptünk be,
Zihálva – üres padok, ahol a kvékerek csöndben ültek
A kétkezi munka után, és felkészültek,
Hogy együtt átmenjenek a nagyobb szobába.
Egy japán fénykép előtt
(In Front of a Japanese Photograph)
Őrszem és létra nyomai a falon,
Csak árnyékuk jelöli a fedetlen fát.
Festése leégett, bár nem nagyon:
Áll még ott, ahol a férfi és a létra állt.
A nappá vált második reggel a ground zero felett
Fotografálta le őket, körvonalak fehér alapon –
Nem hősé ezek a gyufaszál-fokok és az életlen sziluett,
Egyetlen emberi alaké, egyenes és finom.
Nézett talán a ragyogásba, vagy nem.
Mi csak kémleljük, megint, a fát,
És a gazdátlan árnyékokat e helyen.
És nézzük, hogy ott állunk, ahol ő állt.
Fülöp József fordításai
Fülöp József a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója.
Illusztráció: Létra a vízparton (pixabay.com)
Cimkék: cédrus, műfordítás, vers
