Mondd meg nékem, merre találom…

Voltjelen

június 18th, 2017 |

0

Kapitány Gábor: Posztmodern (Két vers)

 

Posztmodern

Mondjuk egy úr.
             Kezében könyvvel
Barokk freiherrnek képzeli magát,
A ház, amelyben él,
             százéves közönnyel
Egy pesti bérház. – Talmi Ararát.
A kor: tíz évvel
             ezredfordulón túl;
Ezt lükteti a tévé s komputer
S a villamos, mely kanyarban csikordul,
S melyet egy bomló clochard bűzével foglal el.
A könyves ember maga akar lenni,
Behunyja szemét, s lát egy szép tavat,
Bár kakaskodón,
             kicsinységük feledni,
Lenn férfiak melle egymás felé dagad.
– Dagadj, vitorla! – biztatja a könyve;
Felnéz: ablakán galamb köszön;
S nem látja, mint nő, mint Isten hulló könnye,
Embermilliókból egy új Vízözön.

 

Egy égei apartmanban (a Hellász ciklusból)

A falon mázolmány.
Bikán egy férfi lovagol.
Kezében babérág,
Mint cowboy-seggben a pávatoll.
A bikát nem éppen Picasso festé.
Inkább tehén.
Kihullt belőle a spermák tüze,
A férfi-fény.
Ezzel köszönt most Hellász.
Talán most épp ilyen.
Elhitte tán, hogy „nem!” helyett is
Jó az „igen!”.
Én, csak mint vendég, mit is mondhatnék?
Szánhatom.
S remélem, száll még
A Nikének szánt szárnyakon.
Mert bár kevés közöttünk, ki valóban
Hellász fia,
Mindünk születésénél dúla volt
A mitológia.

 

Illusztráció: Krétai falfestmény

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás