Koosán Ildikó: Az ismeretlen
Nem írta rá a sors, ki volt s miért,
ősz vette körül, az éj takarta;
hullott levélként terült a padra,
érte virraszt most az esőverte tér
alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;
kiért, miért is, oly mindegy ma már,
tetszhalott ez az árvaházi lány,
homály dajkálja végső perceit,
szél mormol felette sietős imát;
mire az éjjel hajnalpírra vált,
az árvák közül ő bizton célba ér;
köznapi eset, mantrázzák sokan,
de hogy a kor is szügyig benne van,
arról a fáma semmit sem regél.
2017. október 30.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
