Búzás Huba: A keszthelyi mauzóleumnál
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!
(Berzsenyi Dániel – 1776-1836)
ki áll az ónixfényű parkban itt azóta, ormótlan fák alatt, ki ő?
a szárnyas idő hérosza vigyázza az ősi helikont?
lombok mögül tán tűnő szárnyai lebegnek, fölöttünk árnya átsuhan:
magányossága régi-röptű óda, s a dal főnix-madár,
vak egyedülvalóságunk grottái odva, hol minden míve újra kél…
ki ő, ki óv, ki metrumán melenget, gordonka hang… a szél?
tusakszik torkonfojtó fenefátumokkal, ilykor maga a vén vihar
e mauzóleum hangboltozatján ~ a visszfény, mely cikáz:
ősritmusok robusztus hellászi kovácsa korunk üllőin verdesi
szikár magyar szavak komor zenéit, szikrái csillagok:
~ cseng-bonganak ~ gigászi villózó galaxis… gyerekségem kő-istene
az alkonyégbolt hegyzug homlokában ~ vezess, utat mutass!
Illusztráció: A Festetics-mauzóleum (keszthely.hu)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
