Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

december 10th, 2018 |

0

Dávid Adél: Reménytelen (Két vers)

 

Örök rab

Hosszú ideje elázva él, kikapcsolva a jelent,
megragadva a múltban. Elhagyva a szeretetet,
elveszetten tüzes víz után kutat. Gyerekei keze helyet
ismeretlen nők mellét fogja. Szeretett idegen lett,
örök rab. Családját a fészek tövisei ostromolják.
Nem akarja, nem tudja, sosem ismerné be.
Kortyol egyet, ölelések viharában gyötri a jelent.

 

Reménytelen

Fejét balra billentve szereti bámulni a nyüzsgést,
amikor az árnyak is életre kelnek,
súlytalanul követve a testet, néha megtörve.
Korlátait túlszárnyalva, szavakat ajándékozna nekik,
egy élhetőbb jelen kirajzolódásának reményében.

 

Dávid Léda a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2014)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás