Olmossy Ferenc: Fehérségedre vágyom…
Fehérségedre vágyom és szárnyadra,
hogy mint anyai ölelés, betakarj,
új világnak strázsás angyala.
Fekszem frissen vetett ágyban
mozdulatlan, mint egykoron ártatlan
gyermektekintettel
sűrű hóesésben reszkető körtefa alatt.
Több mázsa súlyú tehetetlen testem,
de könnyű a lelkem
és tiszta, mint szegény apámé volt halotti lepelben
a hideg szobában, hol búcsúszavaim hangtalan
hulltak könnyeimmel keveredve reszkető számról.
Csend van, s tudom, nemsokára vért köhögök majd,
és reszketni fogok, de tudom, te fogod akkor kezem,
mindenségből áradó szent szeretet,
csodálatos nőalakban, fáradtan és szerelmesen.
Olmossy Ferenc a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Szárny (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
