Szavak tengere
Zárulta előtt az évnek adunk még számot – egyféleképp másodízben – szerkesztőségünk vendégekkel bővített költőcsapatának egynapos burgaszi szerepléséről. Az ottani Alef Egyesület meghívására november ötödikén heten vettünk részt hét plusz három helyi bolgár poéta társaságában félórás “műhelymunkában” – ennyi idő alatt kellett megszületniök a szabad műveknek Szavak tengere-témára.
A kézírásokat bebillentyűztük, Liana Petrova pontos nyersfordítása nyomán a bolgár verseket heten lefordítottuk – s megszületett hónapok múlva az eredmény: közzétesszük jó emlékkel.
(Ottani utunk során “poétai plener”-sorozatunk nyolcadik részeként csapatunk hat tagja Szozopolban megalkotta rögtönzött remekét, e verseket október 20-án lehet honlapunkon olvasni. Hét burgaszi költőtársunk öt-öt verset sorakoztató életrajzos bemutatkozására ugyanezen az online-felületen jövőre kerül sor: hét-magunk interpretálásában. A bolgár kulturális minisztérium pályázatán nyert projektum befejezése a magyar résztvevők sok-verses részvétele lesz a More-almanach 2019. évi számában.) (A szerkesztőség)
BABICS IMRE
Haikufüzér a tengerről Burgaszban
A tengerről egy
magyar mit tudhat? Mégis,
emlékezik rá.
Ikrák a mélyben
ringanak mint sirályok
hullám taraján.
Ajándék ‒ szótlan
a tenger, nélküle az
ember sírva teng.
HEGEDŰS GYÖNGYI
Rálehelsz megint
Nem fog a toll,
beleszáradt a tenger.
Rálehelsz. Megint
egy felejthetetlen mondat,
amelyre nem emlékszel.
HEGYI BOTOS ATTILA
Pürgoszi félálom
Tudni idő előtt
miért akarná?
Mit helyez lábaihoz
a tenger. A hordaléksaláták
között errefelé
többnyire akad pár szív-
kagyló, távolkeleti Rapana.
Kirakódó ikonosztázai
egy árnyalt igézetnek:
a bolgárnak, az orosznak,
a görögnek. Táblák visszfényei,
Florenszkij álma,
lüktető jelzőfény,
a puha fövenyű
Pürgoszé. Tenger ajándék,
amely tollakból föltekintő,
szeretett arcokon ébred.
“Ó, pillanat, mily gyönyörű vagy” —
rebegi Radoj
(vagy egy apollóniai hullám?) —
“Fuss, hogy itt ne fogjanak!”
Ajánlás
Remegő fuvallat,
te, aki lecsurogtál
az Anakszimandaron,
s felkaptál Szveta Bogorodica
fügeillatától rakottan,
mondd, szabad-e
eljárnom Sztrandzsa tűztáncát,
ébresztesz-e a Pangaion
pirosló hegyfoka alatt?
JÁSZ ATTILA
(ELHAGYOTT ÁLOM)
álmomban gyönyörű és ismeretlen tengerpartokat
jártam végig a szerelmemmel. bolgárnak tűnik utólag.
a tengerpart. a szerelem persze örök. ezért is
szeretem az elhagyott partokat.
(BURGASZI VÁGYHAIKU)
nem írni verset
lenni sirály repülni
lenni tenger part
SZONDI GYÖRGY
Volt ahol
A permet? Zsenge légszomj
Dűnéje? Dülledése pihegne tán
Sarló suhintja oly
pengőn árván
a partközi rétet
hogy a huppanó apály
tünde sugara terülőn
iramlik sziromszerte
Mereng a táv
Elhonol a lélegzet függőlegese
noha
UGHY SZABINA
Tengervers 1.
Sirályok hangjára ébredek.
Hotelszobám ablakán nincsen kilincs.
Már jártam itt egyszer,
ismerem lila-zöld árnyaid,
holott visszatérni oda,
ahol egyszer már boldogok voltunk
nem volna szabad.
Még nem vagyok itt,
talán majd hetek múlva
megérkezem.
Akit énnek hívok,
egy hídon imbolyog,
mely a parttól a tengeren át
a semmihez vezet.
Tengervers 2.
Tengervízzel kéne írni ezt a verset.
Belemártani ujjam a hullámokba,
és belesimítani néhány szót a sötét tükörbe:
törött kagylók, feszttáv, napfény-ikon,
— oldódik lassan a vers szorítása –,
fekete sziklák falán zöld moha.
Őrizzen minket a víz emlékezete,
papírnál maradandóbb szövet.
ZSEBŐK CSABA
Tanka a tengerhez
A tenger marad
Noha folyton változik
De lesz, nem úgy, mint
Klimt képe, Lennon dala
Pedig közös kincs az is
KERANA ANGELOVA
Tenger-2
Mikor hal voltam,
Kopoltyúm az óceánt
Lélegezte ki és be.
Szívta be, fújta ki,
Míg határaim el nem érte
Összes vize a világnak.
Hatalmas szomj a határtalan bennem —
Tele egyedül csak
Tenger-óceánnal telhet.
Ford.: Szondi György
ROSZEN DRUMEV
… szavak tengere —
Barbár
És szenvedélyes
… tenger szó híján —
Valódi
És néma
Ford.: Szondi György
MILKA IVANOVA
Kávéház a parton
Haikuhangulatban
a partmenti kávéház
morajával az őszi tengernek
az ihlet játékában
bolgár s magyar költők –
sárguló fénykép
a jövőből.
Ford.: Szondi György
BINA KALSZ
A tengerrel szemben állunk,
hogy jól hallhasson minket.
Tengerecském, kérlek,
emlékezz ezekre
a magyar költőkre.
Rólad írnak
éppen,
ezért kérlek, hívd
majd egyszer nyáron
is őket, hogy akkor
a homokba is írhassanak.
Ford.: Jász Attila
MINA KRASZTEVA
Tenger holt idényben
Zaj és lárma múltán
a tenger egyedül önmaga
Elcsendesülten lankadtan
elnyújtózik álmatag partja
A hullámokig leszivárog
az elkomorult ég
Baljóslatú vég
Mellkasunk szorítva nap-menedék
Tenger kozmikus végtelenség
Ford.: Hegedűs Gyöngyi
ROZA MAKSZIMOVA
A hold ösvény,
tiszta csönd,
tündöklik a hullámok felett –
arany bross.
A tenger szerelmesen
dúdol egy dallamot.
Kék álomba merül.
Ford.: Ughy Szabina
IVAN SZUHIVANOV
A kagylóhéj megfagyott szó
őstenger visszhangja
barbár tolvajnyelvé
emléke sincs már
Ford.: Babics Imre
KALINA TELJANOVA
Pillanat és örökkévalóság
Én is, te is, tenger, együtt az őszben,
te a te elkövetkezendődben,
én az én egyetlenemben,
te a te örökkévalóságod univerzumában,
én az én pillanatom homokszemcséjében.
Ford.: Hegyi Botos Attila
ELENA TRENDAFILOVA
Sóhaja a nyárnak
az októberi tenger,
lábnyomok a homokban: szavak,
emlékkel teli kagylók,
megbúvik bennük a Nap.
Ford.: Szondi György
ELKA VASZILEVA
Kinyilatkoztatás
A tenger az örökkévalóság mércéje.
Rábízom a szívem kulcsát,
ahol őrzöm az összes kincsemet
a szeretet törékeny emlékezetéről.
Mert tudom, hogy elkötelezett a hűség mellett,
bár a vize néha megtévesztő.
Ford.: Zsebők Csaba
Illusztráció: A szereplők a tengerparton (balról jobbra: Jász Attila, Ughy Szabina, Zsebők Csaba, Liana Petrova, Szondi György, Hegedűs Gyöngyi, Hegyi Botos Attila, Babics Imre, Elka Vaszileva, a program szervezője)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
