Németh Attila: Hét vers
Nehéz
Nehéz az ing,
mesét költ a fény,
betört üvegen
benéz a fény, a levegő.
Kötél, víz s madár elszáll,
virradást hoz a hajnal,
ül a széken a fazék,
bab és csülök az ebéd.
Fű
Eltaposom a füvet,
mély zöld erdő
nyílik reám.
Lehajtott fejű róka
temet vén fát.
Szél
Elszáll a szél, a szél,
nincs madár, madár,
se temetés, se temetés.
Hajad szála illatos viola,
visszanéz az ág,
madár szállt reá.
Vége
Tél vége felé
felsüt a nap,
ide száll a madár.
Temető az anyám,
fejsze az apám.
Elszállt, villan a zöld,
harkály a királya.
Vihar
Vihar éneke, cserfa,
temess karodba, Viola.
Gémeskút, beszakadt tető,
múlt, jelen,
s kitör a háború.
Elnézem
Elnézem az ifjat,
itt volt este, este.
Elnézem a szerelmet,
itt volt este, este.
Visszhang
Őszből tél lett, lehull a levél.
Elővettem bakancsom, sálam.
Szekérbe befogtam a lovat,
szekérúton kukorica, napraforgó,
szalmát, szénát szedtem,
felraktam a szekérre.
Isten hozott! — szóltam a tájnak,
s a visszhang elvitt.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2018)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
