Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

július 16th, 2019 |

0

Németh Erzsébet: Estig (Három vers)

 

Tehát

Hiszek…
tehát vagy!
mint általános
és egyedi értelme
a létnek
viszonylagosságban keresett
közös többszörös.
zegzugolódhatsz
rézmosolyod mögött
a végtelen apadni látszik

 

Anziksz az Esendőség partjáról

Ölellek titeket
innen
elkülönülve
(elkülönítve)
a porkolábidő
talphajlatába zárva
kitárni magamat nincs hely
szavak csillagmadarai
vergődnek agyamban
szószilánkok a fülben
bevérzett idegekre
— szélmalomlapát —
a remény csápjai feszülnek.
sóhajunk egysége
mekkora kétség!
ismeretlen a vegyjel
atomsúly vegyérték
Ilyen hiányos
létünk periódusos rendszere?

 

Estig

Estig bármely
csillagrendszerből
megjövök hozzád
ha szél szárnyán
felhők vitorláján
de ott vagyok
hol susog
ajkadon a nádas
hol tomboló kétségben
gyűszűnyi fény ragyog…
Ott vagyok!

 

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2019)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás