Halmai Tamás: Előfeledések (LI–LV.)
Magaviselet
Kultúrát s világképet ölt magára,
öntudatot és hagyományt, aki
ruhát rutinnal. Kapucni? Nyakkendő?
Kardigán? Papucs? Karkötő, medál?
Más energiák áramába vonja
a más viselet: közérzetre tesz szert
s társakra minden gesztus, mind a külcsíny.
Szegek
Bőrömbe nem férhetek: valaki
már ott van, és magamból kitanácsol.
Közelebb imádkoznám a világot
Krisztushoz, de szám épp szeget szorít.
Teilhard de Chardin precíz hite virraszt
legderűsebb nagy álmaink fölött.
Tested sötétje fényre emlékeztet.
Kút
Kényszerfelszállás: úgy döntött a test,
hogy a lelket szabadon engedi.
Nevezd halálnak, skizofréniának,
katarzisnak, télnek vagy szerelemnek,
a test úgy döntött, mert úgy dőlt a szellem.
Vagy úgy maradt. Vagy úgy nincs. Vagy nem ő.
Míg el nem törsz, jár a tenger a kútra.
Hibák
Gyermekded szakállába belebabrál
tavasz hírnöke, februári szélcsend;
madárszonáta hangnemére táncol
lába alá az ösvény, megültében is –
miért habozna? Nem dönteni: hübrisz.
Tökéletest sóvárgó egoizmus
fedi hibák jézusdad misztikáját.
Jóhiszem
Visky Andrásnak
Isten nem jó, hanem tökéletes.
Nem jó, hanem egész és egy és minden.
Nem tudjuk, ebből mi következik;
de teliholdmigrén se szegheti
a szív kedvét liliom testvérek közt:
boldog jóhiszem segít eltanulnunk
a sütkérező pázsitok nyugalmát.
Illusztráció: Bellus Ibolya fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
