Sulyok Csaba: Álmos lakoma (Két vers)
A vágyak rikító hajnala
Vágyak rikító hajnalán sikerült
letérni az ismeretlenbe, a nehéz
szavak örökre szólnak, a könnyűek
egy éjszakára térnek vissza,
messze szöktetve szívedből az álmot,
te utad hiányát érzed, pedig
kész vagy valami egész másra.
Tudom, egy reggelen a kín vissza-
bömböl a múltból, lemondva
minden jóról, üvegek a láda
mellett, porosan kémlelnek a
visszaváltható józanságra,
felmentő körülmény az élet,
hittel gondolkodnod kár, ha
lelkedben él utad, úgyis
visszatalál.
Álmos lakoma
Mély a horizont, elveszve
benne a várakozás,
belenéző szempárban
levetkőzi magát a mélység,
tévedhetetlen a szívekbe
szökött láz, kérlelhetetlen
az önmagadra mutató vád,
elérhetetlen pajzsod
a félelmem, kinyitom
a mélység ajtaját…
Sulyok Csaba a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Hajnal az erdőben (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
