Papp Ákos: elengedés (két vers)
elengedés
elengedem a fényt
ujjaim közt folyóvizet
levegőt fák árnyékát
megbillent képeket
szakadék fölé
hajló virágillatot
gyökérből font kötelet
zuhanás közben maradást
ajtókilincsen kezemet
Málnaszörpillúziók
Felhasítom az éjszakát,
szivárogjon a képzelet
ködborított égen át,
hol végtelen híd fölött
játékvonat zakatol,
mindig csak jön,
sosem érkezik,
mint ahogy én sem
tudtam megérkezni semmikor.
Házunk udvarában
mesekönyvből kitépett lapok,
ottrekedt csínytevések,
szélfútta lábnyomok között lépek,
ahol indulás az érkezési oldalon,
kerekeskút torkán
rozsdás gyermekévek,
lavórban ázott kocsmaillatok,
apám pohárba fulladt napjai,
málnaszörpillúziók, sörhabok,
bezárt ajtók mögött
mesék a konyhagőzben
és sparheltre kozmált holnapok.
Illusztráció: “elengedés”
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
