Lajtos Nóra: Négysorosok
Egy tócsában összegyűltek a csillagok.
Beléjük tapostam. Szétröppentek
az égi gyufaszálak. Arcomba csapott
a Hold gerezdje. Keresem lábnyomom.
Fölöttem boltosul az idő sátra.
Cölöpöket ver belém a múlt. Sietek,
nehogy lemaradjak vonatodról, Uram.
Vágányzár. Bordáim sínpárok.
Levendulamező a lelkem. Lila,
mint a bánat. Illatóceánján
hullámzik a csönd. Visszhang
lennék újra. A halál magába dönt.
Virágok méhében kihordott szépség.
Felhőfodros az ég felettem. Esik.
Hullócsillag-könny az emlékezet.
Most otthon vagyok. Holnap itt.
A fák araszolgatnak egymáshoz.
Lépteikben hit, remény. Szeretet-
viaszos a jövő. Diólevélen utazom.
Felkap majd, s elvisz a Teremtő.
Illusztráció: Lila, mint a bánat
Ezek is érdekelhetik!
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
B. Tóth Klára: Lajos királ imája →
