A. Gergely András: Gazdaságos galaxisok, köztes tudás, visszatekintés
Lassanként bárki egy okosabb telefonról galaktikus kapcsolatba bonyolódhat nemcsak bankjával, taxijával, távoli világban élő ügyfelével, de a szférák zenéjét is betűhíven közölni akaró technológiai csábításokkal is. A kapcsolat nemcsak pillanatnyi, de olykor még annyi sem. S ha ügyesen folytatjuk, egyetlen bites közlésre szoríthatjuk le mindazt, amit évezredek írástörténet, kommunikációs univerzuma és megannyi ezekre kapcsolódó iparág megteremtett. Rövidesen már csak „zajszint” lesz minden részletezés, mellékes lesz minden körülmény, s nem kell sehol kontextusokra gondolni, mert maguk a textusok sem érintkeznek sokkal árnyaltabban.
A prakticistává egyszerűsödött világok persze volt miből redukálják, visszabutítsák a közlések széles tartományait, s nem igazán hiányolják a folyamatok átlátását, az eredet vagy történet mikéntjét, a jelek bonyolódásának egész kies historikumát. Marad ez azoknak, akik még megillatolják a friss könyvet, ujjvégeikkel tapintják a papírminőséget, elméláznak egy címlap találó mivoltán, egy fejezetcím vagy verssor jelentés-árnyalatain is.
Ez a kétes viselkedésmód és belátási szándék jellemzi Frédéric Barbier művét is, mely A modern Európa születése. Gutenberg Európája címen került a könyvpiacra.[1] S mert történeti, mert írott, mert széles merítésű, mert szilárd alapozású textusra épülő munka, illő lenne mélyebb elemzésére is merészkedni. Itt pusztán a jelzés a szándékom, mert hisz a szerzői minimálprogram a betűvetés, a könyvformálás, a 15. században megindult forradalmas /!!!/ folyamat eredettörténetét kínálja, mely utóbb egyenest nyomtatástörténetté, könyvhistóriává bonyolódó jelenségévé vált.
A kötet a nyugati civilizáció folyamatát veszi szemügyre, a szóbeliség korától, majd a technikai újítások Gutenberg előtti idejétől indulva, majd mint „mediális forradalmat” követi azt, amiből fakadhatott utóbb az olvasástudás, a könyv mint közkincs, a betűvetés és betűaratás óriási piaca, „a könyv gazdaságtana”, termékké válása, a „start-up kora” és a papír, az illusztrációk, a szövegtest, az öntőformák és a betűöntés változásai, a tipográfiai innováció és a sajtó hódításának sokfelé vezető útja, majd a kiadáspolitika és a tudásprofil-specializációk megjelenése, az irodalmi mező teresedése és a közlési kódok megújulásának időszaka, végül a reprodukció és a túltermelés csődhöz vezető korszaka is, melyet már a jeltudomány és a kommunikáció elmélete kezel utóbb, egyre inkább világhálózattá izmosodva veszi át (állítólag) a Gutenberg-galaxis megalapozta változások feladatát.
A kötet tartalomjegyzékének vagy üzeneteinek ekkénti kivonatos összefoglalója persze a legkevesebbet sem mondhatja el a munka míves árnyalatairól. A kilenc nagyobb fejezetre tagolt munka nem csupán világgazdaság-rendszertani modellek áthatását, a könyvpiac és a „média első forradalma” témakör megismertetését vállalta célként, hanem egyúttal az is, hogy európai kitekintést, összegzést, átfogó körképet kaphassunk a nyomat, a szöveg jelentéstere, a képi-vizuális-textuális stílusok érzékítési üzemszerűsége, terjedése, intézményesülése, földrésznyi világokat átfogó hatásai összességéről is (a rajnai kezdeményektől a prágai nyomtatókig, a mainzi kereskedőházaktól a kínai papírbehozatalig, a betűöntés masinériáitól a kohók földrajzáig minden részletről is). Ráadásul mindezt tetézi (afféle franciás módon) a társadalom- és gondolkodástörténet civilizatorikus árnyrajzaival, az időrendek kérdésével, a piac és a termék, a kiadó és a befogadó viszonyrendszerének változásaival, a nyelvek közvetítettségének kérdésével, a reprodukálhatóság dilemmájának részleteivel is. Nem mellesleg e 15. és 21. század közötti európai kultúra-tájképet Barbier elmedúsan kiegészíti a nyomdászattörténet olyan finom árnyalataival is, melyhez ritkán juthat hozzá közérthető nyelven a művelt közönség, miközben amit épp könyvként a kezében tart, már az sem volt egykor egy-egy lapnyi információnál több, alkalmilag összetűzött, széteső, vagy kincstári költségen míves darabbá formált kivételes műtárgy, ritka kevesek kincse – most meg csak kényesen lapozgatja itt ezt a háromfélszáz oldalas monográfiát is. Ezenfelül Barbier gondot fordít arra, hogy a könyvmívesség, betűformálás, betűöntés, kötés, piacra vitel ügyleteit lazán elegyítse a nyomdatechnikai ismeretekkel, a fantáziát megmozgató betűvilág árnyalataival, a szellemi termékek jogállása, az iparűzés, „a graphoszféra” teljesebb képével – beleértve a könyvtermés világföldrajzának kerettörténetét, a nyomdaüzemek városi rangjának változását, a fordítók és lektorok, kódolók és betűvetők, szöveg és norma viszonyának kereskedői közötti érdekellentéteket is. Gondoljunk csak a Biblia szövegének kiemelt szerepére, a reformáció fogyasztói piacmeghatározó hatására, a vulgáris nyelv alantas terjesztésére, de akár csupán arra, miképpen lesz a szövegből és belső teréből jelentéstartalom, a könyv teréből tömeghatás, az olvasás teréből irodalmi mező, s mindezek nyomán azután visszahatás a termelői piacra, értékrendre, innovációkra, kódok és dekódolás újabb rendszereinek kialakulására, vizuális univerzumok további megképződésére…
Barbier a nyugati világ, köznapian csak „európai” típusú kultúra tömeghatását előidéző termékre fókuszál elsősorban, de ezt piacképes alapon járja körül a tőketulajdontól a szellemi alkotómunkán át a mediatizált közlési célok leíró értelmezéséig. Feltéve, hogy mindezek valamiféle tudások, s hogy félezer éven át e tudások közvetítésének egyre nagyobb piacon hódító hordozója, hagyományosan a könyv még megmarad egy ideig, sőt érték marad még egy darabig – e tudásokról szóló tudományos kötet is mintegy garantálja magának a jövőt a tudástartományokon belüli megmaradással. Mindezt tudnunk róla nem árt, de kevés is. A könyv megbecsülése viszont nincs sem a könyv múltja, sem a könyvek jövője, sem a könyvtörténet folyamatait belátni segítő tudós produktum nélkül. Most már azonban van ilyesmink. S ha nem is egész Európa született a könyvből, de a könyvek révén európaivá vált szellemi termelési mód mégiscsak abból a szétfaragott könyvtáblából, elválasztott betűsorból, winkelbe (sorjázóba) szedett szavakból, öntésformákból, illusztrációkból és szöveg„hordozóból” fakadt életre, melyet a modernizálódó Európa immár saját felfedezésének tekint. Barbier okkal pontosít, mi minden kellett ehhez az „innovációhoz”, de maga sem tagadhatja, hogy rendkívül olvasmányos, historikusan is érdekes kötete a legszerencsésebben éppen könyvformában láthatott napvilágot… Olyan köztes galaxisban, mely e visszatekintéssel gazdaságos tudáshoz juttat bennünket, s olyan rálátáshoz, mely nélkül az embertől emberig terjedő közlés is csak elemi makogás maradt volna. Sőt, még abból is csak a rögzítetlen, érthetetlen, egybites változat…
[1] Kossuth Kiadó – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2010., 348 oldal
Illusztráció: a könyv borítójával
Ezek is érdekelhetik!
Kerényi Mari: Magyarul – az Angyalok nyelvén (egy nyelvi lektor elfogult vallomása) →
Széplaki György: Csipke finomságú pillanatképek →
Turai Kamil: Nagyvonalúan, csendben (Parcsami Gábor szíven ütő végverseskötete) →
