Mondd meg nékem, merre találom…

Vers gratiae1

április 1st, 2023 |

0

Lukács András: „Akkor kinyitja kapuit a holnap” (versek)

*

Bujdosás

Elbújik a város, keresi önmagát.
Elbújik a tél is, tavaszi nap fénye
süt rám, színes minden perc.
Elbújnak a bércek, hegyek ujjam
alatt, záporeső hullik udvaromban.
Tompulnak az apró morajok,
csendes este száll a házra,
alszik a lélek, alszik a város.
Alvó leány képe száll felém
Gondolataink összeérnek.
Elbújik minden, betakarózik
a nyár, az ifjúság szellője búcsút
int már.

 

Ébredező újjászületés

Amikor a hajó halott tengereken fut.
Amikor a mérgező vizek elöntenek mindent.
Amikor a kisfiúk sarat hánynak az elmúlt jövőbe.
Amikor a részegek a megváltóval tereferélnek.
Amikor süketek és vakok az ordító éjszakában játszanak a széllel.
Amikor az emberek eladják hitüket.
Amikor ébredezve nyögünk hajnalban.
Akkor kinyitja kapuit a holnap.

 

Emléktakaró

Az emlékezet színes virág
Emlékeinkkel takarózunk hűvös
téli éjszakán. Ó milyen langy meleg
édes a jelen most tőletek. Milyen jó
kapaszkodni belétek, ti régi ködös képek.
Most már el nem ereszt soha többé az a
bűvös múlt. Honnan jöttetek elő, ti régi lányok?
Ott álltok a küszöbömön. Hajatok szél borzolja.
Most megsemmisítem a jelent és visszalépegetek
az időben hozzátok.

 

 

 

Illusztráció: ‘Gratiae’ (fh. J. Pradier)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás