Zsigmond Soma: bagaterie boulevard
•
a rekamié széléről lógatom kezeim – hagyom,
hogy az ősz beborítsa. falevelekkel tarkított
szendergés, sikító, fájó ösztön. a monarchiabeli
ház ablakában teregetnek, nagy, fehér lepedőket,
kettőnket. szemedre pénzérméket teszek,
hűsítő forintokat. már várom, hogy a barna hajnal
végigsöpörjön az utcán, a köveken, az utcalámpák
fölött, a villamosok kopott kerekei közt.
már nem bont le a hajnal. tegnap még
az asztalra fektettelek. ma csak az álombéli
lakás parkettája nyög fel hangosan, legalább
százszor. ülsz, és figyeled az irodaépületek
robusztus vacogását, engem, ahogy mozzarella
sajtot szelek a vágódeszkán. teafilterként
oldódsz a napsugárban, leejtesz egy régi tányért,
nevetsz és összeszeded a darabokat.
Illusztráció: Edward Hopper-festmény fh.
Ezek is érdekelhetik!
B. Mihály Csilla: Átkarollak újra (versek) →
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
