Hegedűs Gyöngyi: [még csak most először van nélküled hajnal]
▶Pekulár
még csak most először van nélküled hajnal, a villamosok számlehunyva állnak,
már mindegy nap vagy eső elől keresünk légoltalmat, élet, halál, kettős fronthatás,
még csak próbaként szólnak a szirénák, hangodból tudjuk, halálunk részvéttel
néz minket, mindenki vágya, a halál álmában érje, mikor leginkább részvétteljes,
mikor a falvédő holdszítta oldala még a fakó lovat is eleven színnel hozza, halál
vágyból szőtt minden életösztön, mint egymásra épült temetők, települnek egymásra
ébrenléteink és álmaink, egymást elfelejtve, mégis sejtve, a láthatatlan napkorongozó
fazekas éppúgy belőlünk van, ahogy az űrtartalomhoz az anyag, a perem túlcsorbul
hangoddal
Illusztráció: In memoriam
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
