Czilczer Olga: „Köztünk a háló” (versek)
•
Válasz a hátoldalon
Égdarab vagy leszakadt újságszél. Ráírni üzenetet, ha nem több egy szónál, éppen elég. A szó egy bogár. Hunyt szemekkel, behúzott szárnyakkal ajtó alatt, küszöb fölött igyekszik átcsúszni.
Fejmagasságban a napi fény birodalmi határa. A pók persze lesben áll. Vágy, eszme, indulat, néma és hangos öröm tájai tagolják a felszínt tételekre. Andante, Allegro. Kamarazene. További tájakat élek, szegletek apróznak. Még majd a le nem írt szó is betűire hull. Nem kellene villanyt gyújtani?
A hold viszont – ereje teljében – a ceruzát a legtöményebb kék tintájára váltja. Vigyázat! Köztünk a háló.
A hátoldal a mérhetetlen éjszaka. Rajta írva áll: „Várlak”. Azt hogy értsem?
Kétlaki
Kattintgat föl le föl le
nappalt költöztet éjszakát
tekintetét jártatja körbe
képek néhánya még odaát
könyvekben oldalak
beírt íratlan falak
s ha saját kezűleg rakva
fel új falakon a csempe
estét reggelig ismételve
a sorvégen elölről kezdi
az idő teret a tér időt tágít
konyhától szobáig ér a táj itt
háttal a napnak
a felhők közt is laknak
hány négyzetméter per szárny
költöznek maradnak
bár lenne ki
önképét levegőkeretbe
röptétől röptéig szövi
lenne bár kétlaki
Illusztráció: Köztünk a háló
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
