Bánfai Zsolt: Költözés, Tárgyaim, Szócsata
*
Költözés
Nem csukódik be magától
egy ajtó sem –
mégis itt marad a nyílás
a falban,
a huzatban reszkető múlt,
egy tányér,
egy elfelejtett kulcs
a zseb alján,
még mindig a régi nevet
keresi a levél,
még mindig azt hiszed:
hazajössz valahova –
de a szoba már másnak mesél,
az utcanevek
nem ejtik ki többé
a nevedet,
és ahogy lépsz,
a föld alig tart meg,
mintha kérné vissza
amit egykor
tévedésből adott oda
neked.
*
Tárgyaim
A szobában megállt a nap –
nem úgy, mint az órán,
hanem valahol a mennyezet és a lélek között.
A kilincs hidege nem változik:
mindig olyan, mint egy kéz,
ami visszafog.
Az ablak nem kinéz, csak kifelé van,
mint az ember, ki nem kérdez már.
Az udvaron
a pad felett elhajlik a diófa árnya,
s ha sokáig ülök rajta,
a beton is meghallgat.
A padláson
gyűlnek a félbehagyott mondatok,
pókhálók közt száradó múlt,
egy létra vezet föl –
korhadt fokai
gyerekkorom bordakosarára emlékeztetnek.
A rács nem zár be,
csak jelez,
hogy itt valaha valaki félni tanult.
Az égbolt ma alacsonyan jár,
akár egy szelíd figyelmeztetés.
Én pedig
összeszedem a tárgyaimat,
mint aki már nem költözik el,
csak új nevet keres
ugyanarra a csendre.
*
Szócsata
Nem hullanak a szavak, nem pihennek,
döngnek fejemben, mint éles kövek,
mind több, egyre éhesebbek,
rágok, ők morognak, mint a harapott kenyér –
csendben lesnek.
Ne hidd, hogy ez a vég:
nem békét akar a világ, csak a zűrzavart,
a szív sem csendes, lüktet csupán,
mint egy felejtett harc –
meg nem nyerheted, de tudd:
egyre hátra, mindig előre,
nincs más út.
Gyilkos szavak gyomorban, méhben,
fortyognak csak egyre, lenn a mélyben –
és ha eléred, mi célod, mit akarsz,
sose lesz benne nyugalom.
Nézd, nem érted, de ha megragadod,
megragadlak –
hisz magad vagy a lélek.
Semmi vagyok, de itt vagyok,
egészen. Talán érted.
Mert mi más van, ha nem a szó,
mely egyszere öl és ment meg?
Ami itt van, de nem érthető,
ami neked is fáj,
ha már túl késő.
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
