Czilczer Olga: Az ünnep (Két prózavers)
Korszakok
Jött velem. Egyre lejjebb jutottunk. Én és a lépcső: ketten voltunk, mintha csak két szólam, pengtünk. Egyszerre, majd kánonban bátorítottuk egymást. Ütemesen, vagy ki-kizökkenve tengernyi erdők hullámhosszain.
A fa grádicsai megalittá meredtek vagy fémmé fagytak. Jósolva a sibyllai ércek korszakai. Világnyár után világtél következett. Kései korba születtem. A rézen, bronzon, vason túl tucat számra kanalak, lábasok, sínek alumínium görbületén ütöttek át az élet első jelei. Szalmaszálon a piperés hab. Szappanos planéták indultak pályára. Kozmikus lepkékkel ezüst bombázógépek kergetőztek, szárnyukon legyek ragadtak méz-tükrükbe. Más tükrök arcokat veszejtettek el. Apámét, anyámét.
Bölcsőde a baromfiudvar, óvoda a kiskert. Csupa kirakat a város.
Mozgólépcső ereszkedik lefelé, szökkenőben föl- és elszáll V-alakban, zeneszóra. Valahol skáláznak. A kerítésre hajnalka fut. Unokák unokáira hetek-havak alkonyodnak. Fecskékre, pacsirtákra virrad pár ezredév.
Az ünnep
Színek széthulló csokrokkal közelítenek. Ami még menthető, hajamba, keblemre tűzzem.
Kedveskednek barátnőim is. A lepkéit szeretve fojtogató bokorhúgok. Ünnepeljünk! Menet közben már elkaptak egy-egy hétköznapot. Idejét meg sem várják. Boldog-boldogtalant felköszöntenek.
Mindenki a jeles napra készülődik. Vasalt élek, fehér gallérok, díszléptek menetben. Akinek meg kevés a járda: leveleit futtatja falra a vadszőlő. Együket lift röpíti a harmadikig, albérleti háziasszonyom hangján tör rám, ráz fel, siessek, el ne késsem.
Félre az útból! Kaptató enged előre kőtörőt. A sík a csúcsig felhullámzik. Fesztivál-zenével felváltva híreket recseg a rádió. Már vége? Már elkezdődött? Kürtökre, jól hizlalt trombitákra bízva a reggel. De hisz ezen a napon születtem! Épp jubilálok. Évek körtáncba kerekednek. Oda-vissza hónapok. Hevülnek vállak, izzadnak napok.
Egy hang rezgésszámát keresi a rivaldafényben. A lepedő, a párna, pár lusta hópihe libeg alá. Az alvó a történetektől népes homály fogságában. Ha az egyikből szabadul, ott a másik. Ha a másikból… Ismerős-ismeretlenek közelítenek, hosszú menetben kígyóznak, ajtón befordulnak. Nem, továbbmennek. Hónapok évekre, évek hónapokra. A Föld fordul másik oldalára.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2018)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
